koboldka.. kedvenc versei
Avagy mese a monogámiáról, a valódi elköteleződésről és a stabilitásról
...ám párja kérlelve, kacéran szabódott:
- Gondold át, ez a frigy annyira végleges,
bár... hűség ügyében nem leszel csalódott!
Mi a szerelem? - egy hosszú
Bús alkalom a kínra;
Könnyed patakzó árja mos,
De már nem léphetsz vissza.
Vakarcsnyalábok a zivatarban,
lángfarkú, kiégett kannibálok
harcos szemekkel a kocsmazajban
- aprópénzre váltják a világot.
Papír fölött kuporogsz egész éjjel,
reggelre eltépkeded a sorokat...
Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne, ha fellátogatnék magához oda?
Az esti fénylő csillagig
oly messzi út vezet fel,
több ezredév is kell,
amíg
leér a fénye egyszer.
Mit is kívánhatnék új év reggelén,
mindenki élete legyen meseszép,
igaz szeretet hangján szóljon a dal,
utadon kísérjen, védjen őrangyal.
Mosoly Karácsonyra
Romos istálló és szúrágta jászol,
Oly régen volt már igazi karácsony.
S régen volt, mikor a három királyok
Ragyogó arccal betértek hozzátok.
Az én kudarcom volt, elvesztett kísérlet.
Megsebzett, megkarcolt az a tett ígéret.
Másról, de magamnak szólt, "Szelíddé teszlek!"
Majd kiégett minden, tudtam, halni kezdek.
Ennyi volt. Csak így, a szememet becsuktam...
de bedobbant a szív, s újra elindultam.
Csak a csendnek kellett volna
jönnie, és semmi másnak,
felhőn kellett volna lépni,
lépnie az elmúlásnak.
Két gyufaszál (erről írtak már százszor)
együtt gyullad fel, tüzük együtt lángol,
s ha egyik már csak alig hogy parázslik,
vele együtt hamvad el az a másik.
Vendég vagyok, házam mellett sok a sár,
arra megyek, merre nem kell, arra jár
minden utam, ott visz majd el, hol lehet,
sosem volt és sosem lesz már tiszta gyep
Sötét sikátorok, kopott téglaházak,
hol soha nem töltenéd el egyetlen éjszakádat.
Egy tűzfalon olvasom: "ne várjatok haza",
telleng az ázott poros beton szaga.