koboldka.. kedvenc versei
hol egykor én ültem a folyóparton
most más koptatja azt a felületet
tovasuhantak álmok és a vágyak
szél bontja meg a szürke felleget
Ma is vígan köszönt rám az élet.
Rigófüttyel jön felém a reggel,
ablakomon rám kacsint a fénye,
és csiklandoz sikamlós meleggel.
fénybe zárt
álmok ébresztenek
erőtlen csillagok hullnak körém
míg lassan kiviláglik az ég
felsírnak a nedves földből kiremegő
vacogó zöld füvek
bódultan tápászkodnak
a fény felé...
Versbe írlak hímes szavakkal
csak úgy magamnak.
Jókor csoszogtam lelked küszöbén,
Te még hallod, ha jövök,
kopognom nem kell.
tényleg bolond ki mályvacukron
Bartók műveket hegedül
kritikát mond néhány verssoron
jobblétre posványba szenderül
Ó, ma a következő tavaszra gondolok,
mert akkor én egy kiskutyát örökbe fogadok.
Bozontos vagy sima lesz a szőre?
Tudja az ég! De érzem, boldog lesz a ház tőle.
Kitárt karokkal ölelem a világot,
szívemben nevelem az összes virágot.
Tépjél magadnak, amennyi csak kéne,
csak vigyázz, hogy szívem ne törd össze.
Avagy mese a monogámiáról, a valódi elköteleződésről és a stabilitásról
...ám párja kérlelve, kacéran szabódott:
- Gondold át, ez a frigy annyira végleges,
bár... hűség ügyében nem leszel csalódott!
Mi a szerelem? - egy hosszú
Bús alkalom a kínra;
Könnyed patakzó árja mos,
De már nem léphetsz vissza.
Vakarcsnyalábok a zivatarban,
lángfarkú, kiégett kannibálok
harcos szemekkel a kocsmazajban
- aprópénzre váltják a világot.
Papír fölött kuporogsz egész éjjel,
reggelre eltépkeded a sorokat...
Tisztelt Vezér-úr, Fene-ség, vagy micsoda!
Mi lenne, ha fellátogatnék magához oda?
Az esti fénylő csillagig
oly messzi út vezet fel,
több ezredév is kell,
amíg
leér a fénye egyszer.