kobzos

„Nem kívánom tagadni azt a hatalmas nyereséget, amely a civilizált társadalom fejlődéséből származik, de ezek az előnyök olyan hatalmas veszteségek árán születtek, melynek mértékét aligha tudjuk felbecsülni.”
(C. G. Jung)

A rímes, dallamos versek híve vagyok. A csodálatos daloké, melyek képesek az embert mélyre ható szépségük által kiemelni a profán tér-időből.
A mítoszokban megjelenő hősi álomvilág és Weöres Sándor költészete, világlátása vannak rám jelentős hatással. Erősen foglalkoztat az archaikus ember gondolkodásmódja.
Előszeretettel alkalmazok érzéseim kifejezése, önsorsom elemzése során mitológiai ihletésű motívumokat, illetve az aktuális, személyes létérzést az ősálomképek által szándékozom patetikussá és kollektívvé tenni. Kerülöm az olyan szavak használatát, melyek kizárólag saját – deszakralizált - koromra jellemzőek.
Az örökérvényű és érthető versek híve vagyok. A csodálatos daloké, melyek képesek emlékeztetni bennünket arra, hogy kik is vagyunk valójában.

A 2011. évi Ünnepi Könyvhéten megjelent Gyöngyöt az Embernek című kötetem.