kodrane kedvenc versei
Fájdalom, mely tönkretesz,
Titkon végtelen öröm kútja,
Amelyből folyton csak merítesz,
De a palack egyre szomjasabb,
Szomjasabb, mint a tűz,
Ami most olyan, mint a haldokló őz.
Én csak egy sötét árnyék vagyok
Ebben a halálraítélt világban,
Hol a szívem keresztre feszítve
Hívja a megváltást elveszve.
Hallottam már morajlva hörögni mély,
Nyugodt vizet,
Mely várt és kapott meg álmot és halált,
Mit végül mindőnk megfizet.
Érzelmi Játék
Furcsa vágyak az emberekben,
Édes simogatás a szerelemben.
Álmodni sem lehet szebbeket,
Bolondságra hívják az embereket.
Káosz uralkodik körülöttem,
Befagyott tavakat nézek kimerülten.
Tündöklő kék égen
Ragyogó szépséged.
Mosolyt csal a napra
Arcodnak csillogása.
Serceg, serceg a hamu alatt a parázs.
S ellep, ellep engemet a varázs.
Kelletlen szél száll szembe velem,
Hogy ne lássalak.
Kinél a pénz halomban áll,
a világnak az dirigál!
Pénz beszél, a kutya ugat,
utat mutatna a nyugat!
Időn belül túlélés,
látszólag súlytalan
a mindenütt keringés.
Gondolatok gyűjtés közben
Szemezünk: az idő meg én,
gubbasztva egy domb közepén.
Megálltak napok meg órák,
utat visszafele róják.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében,
az országnak "sarkában", közel
román és az ukrán határhoz,
egy kicsi település Rozsály.
Ha
leteszek valamit az asztalra,
és elkap a fíling, hogy ez igen(!),
a szívem hevesebben zakatol,
alig bírja elviselni az érzést,
ki akar ugrani a helyéről...
akarsz-e velem találkozást játszani?
ismeretlen sarkot boldog hellyé tenni?
rövid éjt csókolva öröklétnek venni?
Anyává lenni legszebb a világon:
mikor szerelmem gyümölcsét
szívem alatt hordom,
drága hangját legelőször hallom,
törékeny kis testét karomban ringatom,
amikor értelmét nyiladozni látom.
Oly jó volt ma látni téged,
Bár fejed fájt, mégis kedves voltál.
Szerettem nézni békédet.
Itt voltál, s nem bántottál.