Hiszem, hogy a művészet akkor éri el valódi célját, ha az olvasóban gondolatokat ébreszt. Ezért keveslem, ha valaki annyit mond egy versre, hogy szép. Mert szép lehet akár egy virág is, egy táj, de csak szép semmi több. Vélem hogy nem annyi a feladatunk ezen földi létben, hogy csak gyönyörködjünk, tanulni vagyunk itt, fejlődni.
Húsz éve írok, alapvetően nem a hagyományos úton keveredtem az íráshoz, nem olvastam versesköteteket százszámra, természetesen ismertem az általános iskolák által megkövetelt kötelezőket, de nem többet. Én a rock irányából jöttem, hallgatva a számokat egyszer csak jött, hogy én is kifejezzem magam, így az elején inkább dalszövegeket írtam. De az évek során aztán rakodott rám ez meg az, és most éppen itt tartok.
Itt a Poet-en nagyon sok inspiráló művet olvasok, és valahogy sokszor úgy érzem, mintha egy-egy asztaltársasághoz ülhetnék le, kicsit beszélgetni az életről, a haláról és ami közte van.
Röviden most talán ennyi.
2012. február