kovjoe kedvenc versei
Belém rövidülnek napok,
könnyedebbek és nehezek.
a napfény csalókán ragyog,
szél sodort el sok levelet.
J. S. Bach
Felzúg az orgona, komor a hangja,
A hallgatás rémisztő két hang között.
Hömpölygő hullám az égnek ütközött,
Mígnem a lelkem végleg elborítja.
Mi lenne, ha napba néznél, egyenesen tartva hátad?
S elhinnéd, hogy csodák rád is várnak?
Levennéd gyászruhád, s hinnél az életben?
Önmagadban, a színekben, ízekben.
Úgy fáj az én beteg lelkem,
Azt se tudom, mi lesz velem.
Ha elhagytál, hát Isten veled,
Gyere vissza, ha még szeretsz.
Színesen becsomagolt humanizmus.
Emberségre programozott pár óra,
narancsképű adományok kilóra...
átkötött papírdoboz
port is csak szűrt fény bogoz
nem látszik a lábnyoma
visszajön vagy már soha
A kórterem - mély-altatás
az infúzió csak cseppre csepp...
Élettelen, kicsi teremtmény,
Nyomorban született poronty.
Hihetetlen eredmény,
Utcára vetett mocskos rongy.
El ne hidd, ember, hogy porszem vagy csupán,
Bár ezzel etetnek a hatalmasok.
Nélkülünk, tudd meg, fogatlan farkasok,
Mi sétálunk büszkén Isten oldalán.
Vivaldi
Tavasz
Trillázó madárdal, tavaszi zsongás,
Zene terít elém virágszőnyeget.
Lelkemben fénnyel Nap felé lépkedek,
Szívemből elszállt már minden szorongás.
Napról napra összetör,
De míg várok, kibírom,
Mert mi kívül felemészt,
Azt bent csendben kisírom.
hajnalban felébredtem furcsa hangokra
a természet hangszere már őszre volt hangolva
ablakokon levelek koppantak búcsút sem intve szálltak
fák bokrok földbe kapaszkodva vad vitustáncot jártak
Előre megyünk mi, s nem hátra,
A nyerget felkötjük a ló nyakára,
S a zablát, a farkára tesszük,
Hogy a nagy előre tolatást ne fékezzük.
Generációs átok
Lenyűgöző két bágyadt szememnek komolyan,
Csak zabálnak, tömik a belüket az emberek gondtalan,
Mit sem sejtve a mocsokról, mit okád a toxikus világ,
S hogy ím, rímbe fogtam, ocsmány egy virág.