kovycs59 kedvenc versei
Egy kényelmes fotelban hátradőlve
nézem, amint lassan lemegy a Nap.
Ülök a teraszon, előttem a végtelen,
mögöttem a múltam már hallgatag.
A hatalom tükre hazug és görbe,
S rákacsint minden becstelen ökörre.
A hízelkedést mind odabent tartja,
A sok talpnyaló meg: tisztára nyalja.
Túl könnyes, fájósnak látszik...
áttetszőn üveges szín.
Tarkasága nem parázslik,
rádermedt valami kín,
amitől csak csúszik, mállik,
nincs sugárzó, őszi csíny.
Éket vésett a tavasz a télbe,
fülemüle dallal szállt elébe.
Besurrant a nyitott ablakokon,
megült a szunnyadó balkonokon.
A hazaszeretet szívünkben vert gyökeret,
mélyen bennünk él, sohasem feledhetünk el
hőstetteket, mit hőseink Hazáért tettek,
az életüket feláldozva cselekedtek!
Szavak...
...repülnek oda-vissza,
van, ki utálja, s van, ki issza,
néha kő, de van, hogy kenyér,
nem tudni, kit hogyan ér.
Az igazság néha fáj!
Két majom egy szép napos délután
egymást bolházgatták odafenn a fán...
- Állj!... Állj!...
Mondjuk ez így túl profán...
kezdjük inkább elölről és újra tán:
Tehát!
Nem tudhatjátok, milyen az,
ha még Ámor nyilait vágyja a szív!
Az ember feledi korát, bőre ráncait,
mert szíve fiatal, még szeretni vágy!
Vagyok a költészet kivert kutyája,
Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,
Kinek hasztalanul csahol pofája,
Fenn kutyába sem veszik, csak a tetűk.
Mikor is volt, hogy a lábfejeden hintáztam,
A nyakadban utaztam, a kezedben pörögtem?
Ha rossz fát tettem a tűzre, csak homlokod ráncoltad,
Szidás helyett az atyai példád adtad nekem.
A Tarna-parton sétálok egymagamban,
Szívemben tombol, zúg a hóvihar!
Sóhajom száll fel a magas égre,
könnyezik szívem, s velem sír a táj.
Mert ez a cudar élet kemény, levadássza népem!
Ajándékcsókjában keserű a nyár.
Milyen jó is itt a tóparton,
átölel a csend, a nyugalom,
a nap most tér nyugovóra,
aranyhidat terített a tóra.
Életem lágyan lengő lélek zenéje,
Még halkan dúdoló, mint a nyáresti szél,
Csak oly tiszta szeretne lenni, s bűntelen,
Mint téli, frissen hullott hóban a fehér.
Tócsává nőttek a verejtékcsöppek,
csillognak, kacagnak víg komédiát.
Mindennapjukra értelmet keresnek,
pokolban fogant a fordított világ.