kovycs59 kedvenc versei
A Tarna-parton sétálok egymagamban,
Szívemben tombol, zúg a hóvihar!
Sóhajom száll fel a magas égre,
könnyezik szívem, s velem sír a táj.
Mert ez a cudar élet kemény, levadássza népem!
Ajándékcsókjában keserű a nyár.
Milyen jó is itt a tóparton,
átölel a csend, a nyugalom,
a nap most tér nyugovóra,
aranyhidat terített a tóra.
Életem lágyan lengő lélek zenéje,
Még halkan dúdoló, mint a nyáresti szél,
Csak oly tiszta szeretne lenni, s bűntelen,
Mint téli, frissen hullott hóban a fehér.
Tócsává nőttek a verejtékcsöppek,
csillognak, kacagnak víg komédiát.
Mindennapjukra értelmet keresnek,
pokolban fogant a fordított világ.
Cimbora, úgy néz ki, vesztettél.
Ahogyan az a Nagykönyvben áll.
Hulládon dögevő rágódik,
s éhes varjaknak is hagy talán.
Ne add fel
dédelgetett álmaid,
ne add fel,
ami a lelkedben lakik!
Felköltöztek a szavak a mennybe
Versmontázs Kányádi Sándor emlékére
Fölparittyázta az égre magát a pacsirta.
Dugja fejét a sok-sok pipevirág:
Ó, add meg, tavaszom, Tavasz-világom,
keserű szívem szép igazát.
Köszönet a tiszta, igaz szóért
Mottó:
"Ne felejtsd el soha, a szónak hatalma van!
Legyen igaz, tiszta minden leírt szavad, "...
Néptelen a város, kiürült a parkja,
E hajdan szép helyet most enyészet lakja.
Padjain, ha évek, mély nyomokat rótok,
Nem születnek immár itt szerelmes csókok!
Elröppent már minden fényes petárda,
alszik a dőlt pohár, az év lezárva.
Pezsgő a bontott üvegben még pisszeg,
csillagok az égen, ezernyi kis szeg.
Fuvallat ért, mikor a hegyet egyedül jártam,
hátranéztem, de egyedül vagyok, láttam.
Közeledtem a tetőhöz, az Istenhez közel
olyat éreztem, mintha égve égnék el.
Köpjetek le, ha tetszik, rúgjatok belém!
Úgy sem maradt semmi már a szívem helyén.
Lökjetek földre, majd lépjetek át rajtam!
Hazudjátok azt, hogy mindezt én akartam!
Unokámhoz!
Rügyet fakasztó tavaszban,
Gyümölcsöt érlelő nyárban,
Levelet hullató őszben,
Hóval borított télben:
Te vagy nekem a szép világom,
Ragyogó arcú kis Virágom!
Kéz keresi párját,
ujjak útra kelnek,
tétova kisujjak
egymáshoz sietnek,
ártatlan mosollyal,
gátlást félretéve
belesimulnának
jó meleg tenyérbe...
Tegnap a parton sétált az alkony,
leült mellénk egy kispadra.
Tarka ruhája foszlányokban lógva,
csendtakarója reánk borítva.