kovycs59 kedvenc versei
Természet és ember-alkotta csoda,
gyertyánfák ölelkező lombsátora,
az átszűrődő, varázsos, égi fény
körbelengi a titokzatos szegélyt.
Látod - "nincs bennem látványos tünet."
Csak magány ösvényeibe öltözöm,
csalódás, mit okoztál, még gyötör,
s néha magával sodor a rémület.
A vonat elindult az állomásról,
integetsz, még látom, csalóka álom...
"Lépte könnyű, szeme lágy,
mint bolyhos bánatom hazája."
Érzem, erőm is elhágy,
s én mégis vágyódom hozzája.
A nevelés hatékonyabb az idomításnál,
a szeretet békésebb a drákói szigornál.
Elhalkul minden,
Kialszik a fény,
Az égbolt behunyja szemét.
Rajta lámpások gyúlnak,
Nagy az udvara
A Holdnak,
Aranypalástja
Nyújt néki meleget.
Unokámnak
Egy kis Virágszirmot felkapott a szél,
hogy hol áll meg, azt nem tudom ma még.
Amikor fénnyel megnyílik
az apostol-köntösű ég,
eljut a legmélyebb sírig,
s véget ér a keserűség.
Merengés osztálytalálkozó előtt
Ezer éve volt, hogy nem gondoltam erre,
pedig akkoriban minden áldott este.
Te voltál az első, akivel próbáltam,
kikacagtál, mikor reszketett a lábam...
Házunk födelére könny hull.
Lassan folyik végig a száztitkú
vályogház behorpadt falán.
Mint sáranyag, elkeveredik,
lassan oson, bajban elhagyott,
éjjé vált bocsánatokon.
Első limerick kísérleteim
Erőltetett menet
Elindult egy pici bogár ma,
Lábain hat csini topánka.
Göröngyös terepen
Küzdött át nehezen,
Bedagadt sok kicsi bokája.
(vagy métely)?
Nem tudom, mit tegyek,
Féljek vagy meneküljek,
Megfutamodni nem akarok,
Mi viszket, érzem, megvakarom.
1956 emlékére.
Róluk csak szépen, róluk halkan, kedvesen:
tettrekészen elesni mentek csendesen...
Tanácsot adott a vajákos asszony:
"Hátfájásra pálinkával borogasson!"
S mivel páromnak is fájhatott a gyomra,
a tanácsot azon nyomban betartotta.