larozsster kedvenc versei

Takács László

Csillagok gyermeke

Mint kárhozott, kit búja öl,
s élte holtáig gyötör,
úgy vagyunk a világunkban
rab és egyben börtönőr.

Tovább...

118113

Bajza Sándor 52

A sors útja

Fáradtan taposom a rögös utat,
azt, amit sorsom nékem mutat,
nem nézek vissza, a lelkem tétova,
lábaim csak visznek tova-tova...

Tovább...

7389

Bőr István Pbor

Lopakodó ősz

Alig vettük észre, és már nyakunkon az ősz,
ide lopódzott hangtalan, nem vártuk még őt.
Azért néhány jelet küldött, itt lesz nemsoká,
de nem hittük el ezeket, nem is vártunk rá.

Tovább...

Bőr István Pbor

Pihen a természet

Most néhány hónapig csend uralja a tájat,
némaság övezi az öreg csónakházat.
Pihen a folyó is, és megpihen a partja,
a megkötött csónakot csak szellő mozgatja.

Tovább...

Pődör György

Visszatérés az üres szülői házba

Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.

Tovább...

Takács László

Üveghegyen innen és túl

Tekinteteddel mikor a távolba nézel,
látod, amint egy óriás feléd lépeget.
Ott őrzöd még tarka képzetedben
a csodás meséket és az üveghegyet.

Tovább...

Takács László

Alkonyat

Egy kényelmes fotelban hátradőlve
nézem, amint lassan lemegy a Nap.
Ülök a teraszon, előttem a végtelen,
mögöttem  a múltam már hallgatag.

Tovább...

Csík Ferenc

Pislákoló élet

Vad mezők dicső oltárán
Tündöklő köldök termékenységéből
Megszült anyám.
Egy leprás, rongyos telepen.

Tovább...

126127

Csík Ferenc

Cigányok hajnala

Időtlen idők

Megpihen a vágy a végtelenségben,
Repül a szív a tűzzománc reményen.

Tovább...

Csík Ferenc

Az élet útvesztője

Vándorló, álmodó lelkem
Már morzsolja a hidegét.
Vénségemre könyököl már a sötét éj,
Elemésztette életemet a rövid idő.

Tovább...

Csík Ferenc

A föld rabláncán

Szabadon lépkedők

Lelke van a szeretetnek, jóságnak
A magyar földre született órákban.
Az Isten szabad életet adott a lét útján,
A tó tükrén vonuló vad felhőkön át.

Tovább...

Csík Ferenc

Kóbor cigány

Lángoló szívem vágyálmon
Vándorolt a végtelen pusztákon.
Úgy féltem én a kihalt vidéken,
Az árnyak körülfogtak,
Bezárt portákon a kutyák vonítottak.

Tovább...

Kádár Andrea

Elképzeltem a halált

Mindig így képzeltem el a halált...

Tovább...

Verebi Éva

Körbe, csak körbe

Pont, mint régen, amikor
elköszönt a tudatlan lélek,
tűsarkúját sarura váltva
köszöntött újat...

Tovább...

Lutz Csaba

Ész, szív, fájdalom

Az ész nem szív, mi életed motorja,
De vezet az élet távolán.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom