laszloklara kedvenc versei
Letörted nekem a kenyér nagyobbik felét,
Nekem adtad mindig a királynők helyét.
Opál-fényű hajnalok
erezett homályán ballagok -
utam hazafelé visz.
Hideg szirmokról reszket fel a harmat,
valami más virít, mint ami virág.
Szívünkből, Kedves, még mennyit akarhat
e hunyt szemekkel tapogató világ?
Nehéz valóságon innen és túl,
hol a képzelet ébredni tanul,
hol fekete kontyú álom
terpeszkedik a díványon;
míg az értelem bele nem hasad:
eljátsszuk, hogy játszani sem szabad.
Száz fokkal égsz bennem, mégis reszketek!
Nézd, nyugvó víztükrön hasaló egek,
nyüzsgő csillagait rajzolja körbe
a deres hajnalok szikrázó körme
Lehetnél gyönyörűbb-siratni való:
mint keserű arcra fakult szívverés,
küllem pírját űző kétségbeesés,
s miként a csönd, épp oly hátba támadó!
Múltnak őshordalékát hordja szemembe
emlék sárfalát csákányozó pillanat,
s mint hirtelen szelek riasztanak vadat,
zsivány hajnalok olcsó fényeit lesve
Keresztvíz hidegén felsírt ártatlanság utórezgése minden kín,
mit elviselni tanul a sejtekbe alvadt, áldott anyatej,
s a véletlenek hányadosa dönti el, élünk, vagy csupán létezünk.
Nem túl költői, de igaz.
Királynőm vagy te nékem,
sorsom kezedbe tettem,
s lábaid elé terítettem
álmaimból szőtt szőnyegem.
Csak állok, talpamig kúszik a hideg,
hunyort csókol párás szememre a szél,
fülembe nyaldos, s rám ül, mint az acél
fényére rozsda, ha éveken billeg
Mióta nem láttalak,
az újra és újra vetett földek melegén
csak az összeölelkezett rögök bújnak meg szelíden.
Nehéz ekékkel hasogatott évek barázdáin
varjakat teremt az emlékezés,
és még mindig nem mondtam el Neked
a kimondhatatlan egyszerűt,
mert semmit sem kell mondani...
(Az én lelkem egy falat...
szeretlek, mint grizzly a halat,
vagy, mint gulyás a kondért...
Oda vagyok érted, mint róka a vakondért!)
Ráncos vadgesztenye, ami földre pottyan,
kis zajt üt, s elcsendesül, ahogy én szoktam...
Keleten kelt fel a nap
Gyerekként követtem a napsugarat
Néha átmentem a szivárvány alatt
Csókod gyors volt és hideg,
Ledermesztett jégszíved.
Már rég nem bízom benned,
Gyötörnek kínzó sebek.