lejkoolga kedvenc versei
Hová lebben a lélek,
ha utolsó lehelettel felszáll?
Elhalkul, elül a lét,
lakat kerül a szóra, könnyár.
Eltárolt jó s rossz élménycsillagok az agy
impulzusainak tejútrendszerében,
mely apró kockák bevillanásában hat.
Kódok tárolásának felidézése
Megettem én már kenyerem javát,
s vár még rám jó az életben talán.
Isten ajándékának tekintem,
s ha a rossz követ, el kell viseljem.
Anyám sokszor kacagva mesélte, ha zúgolódtam,
csecsemő koromban sokszor derékig "kakis" voltam.
Aprócska gyermekként azt is igen gyakran hallottam,
ne legyek rest, és hajlítsam meg a pihent derekam.
J. S. Bach
Felzúg az orgona, komor a hangja,
A hallgatás rémisztő két hang között.
Hömpölygő hullám az égnek ütközött,
Mígnem a lelkem végleg elborítja.
Egyszer volt, valamikor réges-régen,
hogy hatalmas hó fedte a földet,
violin sivított, tán fogát fúrták,
mély álomból törte meg a csöndet.
Gondolatok Petőfi Sándorról
Csak azért, mert verseket írok,
Jómagam költő még nem vagyok.
Érdeklődsz irántam,
már régen nem láttalak.
A kölcsönös érzés mégis megmaradt.
Meghatározó szerepet töltött be az életemben a főváros
enyém az utca és a tér
a város minden falevél
velem sétál az ősz a tél
nyáron visz a menetszél
ördögszekér hátán érkezik a mélabús gondolat
először megvigasztal majd patkánymód fojtogat
nyitnikék hízelegnek szerelmesek ócsárolnak
és megtörik a vaskos gondterhelt csendet
így teremtenek hitvány érzések között rendet
míg ver a szív...
Csitt! Kérlek! Csak lassan, lassan...
tollam rég nincs szolgálatban...
Ott szeretnék élni, hol szeretet terem,
hol estére nyugodtan teszem le fejem.
Hol nem a vagyon számít, a család az első,
hol nem gyűl néha össze a szomorú felhő.
Öreg vagyok, ráncos: vágyom bókodra.
Kis szerelmem, a tükröd nem csalóka.
Ezután veszekedni kezdett velem,
a tükör keményebb volt, mint a fejem.
Hat napon át alkotta,
hetediken megpihent,
gyönyörködött szelíden,
elégedett mosollyal.
Léteznek még igaz világok?
Arcomba hazudják a szépet,
bőrömbe szúródnak szilánkok,
az idő visszafelé lépked.