lenartanna kedvenc versei
nézz vissza, ha elmész,
oda, hol vastagabb a kenyéren a vaj,
de idegen a föld, amin lépsz,
és nem biztos, mikor kell, majd eltakar.
Vidám foltok,
lógó fülek.
Bukfenc, hancúr,
titkos ügyek.
a sínek között tilos az átjárás,
körül kerítés, fönt magasfeszültség.
a vonatablak lehelettől párás,
mozdony dohog, még hidegek a fülkék.
Repülj, nárciszillat,
kertemből kertedbe,
legyél a hírmondóm,
tavaszom víg kedve.
Vonaton ülve hallgatom,
ahogy ritmusra kattog a kerék,
tűnődve nézem, önfeledten,
ahogy szalad felém a vidék.
Rám hajolt az este,
Beborít a leple.
Nem szökik már a fény
Hunyorgó szemembe.
Nádszálak közé
bújt el a tavasz,
szép nyárnak öltözött,
így lett nagy kamasz.
Ásatásom régésze vagyok,
van bennem mész, kő s némi gipsz is.
Hallod, mit súgnak a lombok?
Minden fa vigyázva figyel:
Ez mi a szösz?
Lám, az öreg tujafáról
hallik a lombsuhogás.
Arcomra tudod csalni mosolyom,
megnevettetsz szomorú napokon,
mint egy jó szerszám a mesterkézben,
fényből és árnyból faragod fészkem.
Hálás vagy a Múzsámnak,
aki kezem fogja,
és hogy általa lehetek
a versírás foglya.
(10 szavas duó)
Áruló az élet, mert másnak
Dolgozott! Nekem nem. Kinek másnak?
Istenem, ha hallod esdeklő fohászom,
csendes "Miatyánkom" terjedő visszhang.
Halld meg a kérésem, mint szívdobbanásom,
ne nyomja el a síró lélekharang.