lenartanna kedvenc versei
A nőiség dicsérete
A világ tengette létét
évezredek hosszú során,
pátriárkák őrültségét
hirdette Biblia s Korán.
A tavalyi rózsaszál,
Amit kaptunk Nők napján,
Rég elszáradt, más nyílott.
Apa és férj toporog,
Hogy egy újat átnyújtson.
Kopár, dermedt, kora tavaszi tájon
Hűs hideg szél fúj fájón.
Nejem vártam, már jön végre,
Bús szívemre szállt a béke.
Melyik a jó út, merre menjek,
utamon, akik elkísérnek,
velem lesznek-e bánatomban,
vagy csak ameddig jó sorsom van.
A karod, mely egykor ringatott... merev,
mint ajkad, mely bölcsőm felett dalolt,
lecsuktad óceánszemed, örökre le,
nem hoz már a vörös hajnal holnapot.
Ha meghalok
Ha egyszer azt mondják neked,
meghaltam,
ne hidd el a hírnök szavát.
Élni addig fogok,
amíg a szíved értem dobog.
Verset írni tudni kell,
kell hozzá a gondolat,
kell hozzá a gondolat, mely
enyhíti a gondokat.
Lám, mennyire levertté is tesz
egy ilyen bús, ködös téli nap.
Szólni nem tudunk, csak nézünk s hallgatunk,
Mióta itt hagytál minket, szomorúak vagyunk.
Te, aki mindig önfeledten mosolyogtál,
Magad után nagy űrt hagytál,
Kavarognak bennük a gondolatok s az emlékek,
Feltörnek bennünk az eltöltött napok s évek,
Oly rossz most nekünk, mert nem láthatunk téged.
Évszakok kalandja
Ez meg Az, love story, szelíd a haraggal...
Nálam is járt a szerelem
elbűvölő varázsképben,
fejet hajtottam előtte,
belenéztem a szemébe.
...harcoltam a sors ellen... küzdöttem,
nem voltam könnyen leigázható,
szenvedtem, könyörögtem, dühöngtem,
hinni akartam, hogy az ember jó.
A szeretet feltétel nélküli,
a szeretet hűséges,
a szeretet mindent elfedez,
a szeretet melengető.