lenartanna kedvenc versei
Shakespeare szonett
Félénk táncom járom egy furcsa bálon,
álarcom színes, de nem mindennapi.
E gyors zenében magam nem találom,
talán már megkereshetne valaki.
Megkaptam tegnap a Vasdiplomát,
ez jelzi, hogy múlnak az évek.
Az ember ember.
Az állat állat.
De ha az emberbe
költözik az állat,
akkor rettenetes,
rosszabb, mint a vadállat.
Különös tavaszunk gyorsan elillant.
Az itt hagyott kérdőjellel mit kezdjünk?
Valaki maszkabált rendezett nekünk.
Porondmester! A színjáték meddig tart?
Mikor már minden hétköznap nehéz
Mikor fáradt a szem lecsüng a kéz
Akarom hogy érezd Érted van
Minden hullám minden csobbanás
Minden kis szikra és lobbanás
Mikor a Nap lemenőben,
magam vagyok temetőben.
Fű sem rezdül, csendes minden
körülöttem, halálisten.
"Szavam van hozzád is, maradj tehát."
Jöhet sorscsapás rá, rám és terád.
Vár rád az erdő,
toporog a suhogás,
csücsül a szellő,
a napfény is likat ás.
nekem mindegy mit hoz a holnap
az alkotás csúfolódik vagy a kórlap
nem alhatok el egy jó szó nélkül
végrendelkeznek a versek végül
a poéta sokszor a szívébe néz
amely romlott de javulni kész
eltemetem a szerelmet a napot
hányszor átvert hányszor ugratott...
fáradó szárnyam még levegőt kavar
lesz-e belőle valahol hurrikán
vagy csak szürke köd mi óvón eltakar
a kisemmizett plebejus pátrián
A kór egyszer csak kicsit harapott,
nem durván, csak éppen kóstolgatott,
az orvos időben észhez kapott,
megelőzzük a bajt, gondolt nagyot.
Édes csókot lehelve köszönt be a július,
búcsút intő június árnyalatnyit cinikus.
Az éjnek szürke-fekete ránca
Ráfenekedik a hajnali csendre,
Megszelídülni a kékkel.
A szépség szememben új formát öltött -
Évtizedek formálták át sietve,
Minden dekád új asszonnyal köszöntött;
Csak jött felém a múltból integetve.