lepko.ila kedvenc versei
Két ponton át
csak egyetlen
az egyenes,
de kegyetlen.
Kormi cicánk szép, fekete,
sötét, mint az éjszaka,
játékosan dörgölődik,
kunkorodik a farka.
Szeretném a gondjaimat félretenni...
Szeretném a gondjaimat immár félre-
tenni,
napsütésben, forró éjben mindig boldog
lenni.
Ébredés szokatlan émelygés
kezem emelem érzem nehezen
mozog feszít egy dolog de nem
pánikolok mert biztos csak zsibbadok
talán várok kicsit nem izgulok
testem rendben egészséges vagyok
Felemelve szívedig, Mennyei Atyám,
ott lehetek boldog én csak igazán.
A te jobbodon ülve,
mindig csak jót téve.
Márciusi szél körbeleng,
végigfut a fákon, a világon,
betört a tavasz, éled a szabad,
pirosan mosolyog magyar tulipánom...
Zöld hínárból
megszőtt álmok
vízsodrával
messze jártok.
Kis lila bársonyszalag
még most is torkon ragad,
kinyújtott, csöppnyi tenyér,
amelybe nem jut kenyér.
Kedvesem születésnapjára!
Születésed napja "vagyon,"
mekkora csak én tudhatom,
boldogságunk sok-sok karát,
táncba visszük csillag hadát.
Síelni megyek.
Nincs síléced, sem hegyek.
Fa mögött leszek.
Lehajtott fejjel megy az utcán,
szakadt inge, koszos nadrágja...
Kifogyott a
pezsgős üveg,
ott maradt az
üres üreg.
Mint mikor füsttől sárgult egy kép:
rajta ismerősnek tűnő idegen arcok.
Gyermekkezektől épp hogy ép,
ó időkből itt maradt örömök, kudarcok.
Egyszer elszólítanak az égiek.
Remélem, ott angyal leszek.
Fentről mindent látok,
rátok nagyon vigyázok.
Mily` véletlen találkozás,
Ezernyi ember közt ritka
Ilyen kölcsönös vonzódás.