lilapetunia kedvenc versei
Minden gyermeknek kívánok
Sok örömet, boldogságot!
Színes, gyermekkori álomvilág,
Gondtalanul játszó kis unokák.
számsoros versek
FIBONACCI 1, 1+0=1, 1+1=2, 2+1=3, 3+2=5, 5+3=8, 8+5=13,
A 1
zöld 1
rétek 2
illatos 3
virágözönben 5
várják a szorgalmas méhek 8...
Loboncos-kócos Pitty Palkó
ugrabugrált a réten,
szeme tükrében sárgállott
kicsi virág oly` szépen.
Nagyapám már nem félt a haláltól.
Szeme a távolban járt.
Ott álltak rokonok, barátok,
Hívták: lépj tovább.
Teraszom egy kicsi kert, lesz majd park!
Zöldell már a menta s a cickafark,
kacagva bimbót bont az iszalag.
Azt hisszük: rend.
Minden gördül.
A vénült tér
belegörbül.
Eljött az éjszaka, én magam vagyok,
sötét az égbolt, csillag sem ragyog...
Udvaron alkony csendje nyújtózik,
egy kiskapu nyiszorog didergőn.
Halk zsongás, rácsitteg madárcsevej,
tavaszfuvallat suhan az erdőn.
Apám, hallottam sírásuk a tőkéknek
Apám, hallottam a halálsikolyukat a tőkéknek,
keserves, viharos nap, ahogy oltottuk ki életüket.
Csordult könnyük, de ez már nem az élet könnye volt,
mit tavaszi napsugár szivárvány színével bevont.
Anyám emlékére
Szép tulipán, orgona,
múló idő mostoha,
elviszi az illatot,
vissza sosem hozhatod.
Egyszervolt időkben
minden olyan szép volt,
ha cipőm kinőttem,
biztatott az égbolt.
Mostanában olykor arról álmodozom,
hogy drága, jó nagymamám, veled találkozom.
Ilyenkor mindig érzem édes illatod,
s ég felé fohászkodva kutatom csillagod.
Tankában
Friss tavaszi szél
rét felett tovasuhan.
Csókjával ébreszt.
Dobbanó szívek szava,
szerelmes ifjak dala.
...nincs éle... a félelem, ami öl.
A gyűlölet nyomot hagy... változom.
A rettegés átír és kitöröl
mindent. Elvesz és semmivé őröl.