lilapetunia kedvenc versei
Vagyok a csend két kimondott szó között,
Gondolattalan lét a pillanatban.
Vagyok a mindenség ezer alakban,
S vagyok a semmi a hallgatás mögött.
hajnalnak illatát indultam keresni
még madár sem dalolt a fán
égnek kékségébe rejtett szépségért
egy tavaszi május éjszakán
egy csillag szegődött csupán mellém
s az égen kísért a holdlámpás
utamat rózsabokrok szegélyezték
vezetve merre kel a pirkadás...
Hív a régi ház, ahol felnőttem,
ahol szép gyermekkorom töltöttem.
ezer kézzel intesz
ezer szemmel látsz
kutam vagy merített
vödröm vele a lánc
Mikor az élet hullámvölgyébe kerülök,
úgy érzem, hogy lassan elmerülök.
Rabul ejt a gyötrelem, a félelem;
Istenem! Miért történik ez velem?
Még él, kecsegtet a remény,
de néha csak egy árnyhalom
ül a meggyötört vállamon.
Árnyak sikamlós felszíne
söpri a hitem messzire.
Igazság
Hát ha már előre halad az az úgynevezett vissza,
Háromszor kapja azt kegyelmes ispán uram vissza!
Vármegyében gyógyfű, petrezselyem, zsálya,
Nem lesz elég hét szekerce se püspökfalatjára.
Úgy, mint Ludas Matyi, igazság osztása.
El lesz fenekelve úgy jó urak módjára.
Valahol mindig nyílik virág,
erről nem szólnak próféciák.
Ahol ma fagy és felhő havaz,
ősi törvény, hogy lesz tavasz.
Csoszogott az öreg, húzta a lábát,
Kopogott botja a macskaköveken.
Kilencven év, mi hajlította hátát;
S két háborúval a világegyetem.
Habok mélabús dallamára
cseppent félhomályt az est,
tükörképét csodálja a Hold,
s maga körül fényudvart fest,
szelíd hullám hajót csiklandoz,
majd lemerül a mély ölébe,
Hold világát darabokra tépi,
szétszórja a tenger vízébe...
Keserű sóhaj messzire szálljon,
Vigasztalást és gyógyírt találjon!
Nem kell gazdagság, te légy a kincsem,
Egészség, öröm, téged érintsen!
Jöhet csendben, forró lázzal,
alattomos intrikákkal.
Vagy hirtelen hallik egy csattanás:
üvegtörés, és nincs tovább.
A smaragd románca
Felfedezlek
naponta újra s újra
torz csalánok közt,
nyíló virágok mögött,
titkok bozótjaiba bújva.
Globális felmelegedés, hőség, pára,
A tenni akarásnak nincsen párja.
Lábnyomot hagyva, kézből szívecske forma,
Megakadt a falat, köhög a torka.
Viharos tavasz volt,
Szállingózott a hó.
Bőrömet átjárta a hideg,
S a tavaszi szél a nyakamba lihegett.