lizbet01 kedvenc versei
Tegnappá rongyolt, elfáradt szavak
Ábránd karján eddig titkoltalak.
Csillagból fontam rád mákony estét
Tündérlány ajkán rebbenő emlék.
Szólít a dobszó, ősi sámán ének.
Horizontunk ég - kétpólusú végzet.
Konvenciók korlátja rég nem gátol,
vágyak ösvényén lehullik a fátyol.
Ősanyai voltunk ha ébredni látszik
éleszd fel éned ki a holddal játszik
menjél be a kapun szűk folyosón táncolj
víg éneked szálljon Hekaté templomából...
Ugye eljössz? - én mégis várok rád,
rám ragyog egyszer majd a napsugár.
Hitemet jósággal erősíted,
Te rendbe teszed meggyötört szívem.
Alszik a csend most nyugalom van
Ebben az édes égi habokban
Nem hallok néma éji zenét
Csend szavaira ébred a Lét
Szellő sem rebben néma habokban...
Álmomban tűz voltál,
közeledtél,
forrón öleltél,
felperzseltél,
játszottál, játszottál,
szeretgettél,
lángolva martál,
megégettél.
belekarcolt a tükröm képébe
arcom csupasz élébe
vért kért ereimből
de nem adtam
csak markomból
felfogott nevetésemből
maradék mosolyomból
lukadó arcom...
Hideg váró
pár percben
két kávé
néma szavakban
elvagyok csendben.
Kapaszkodj belém, kicsi társam,
ebben az őrült vad futásban,
ahol a szív, mint a csont, reped,
és hullanak szép ezüst fejek,
ahogy véres csatákban, sorban,
hevernek a földön a porban,
mert beteg időt élünk ahol,
csalogány helyett varjú dalol...