lorso kedvenc versei
Isten segedelmével
Kimegyek a teraszra, de már
az ablakon is látom,
a Kálvária-hegyet nézve
onnan csoda a világom.
Lassan, lassan vége lesz az évnek.
Terveid már biztos a jövőbe néznek.
Tolakszik egy érzés, hangos kint a zaj.
Felmerül egy kérdés, tőlem mit akar,
Úgy érzem, a földön akad még szeretet
fikarcnyi, de érzem, erre szükség lehet.
Én láttam szemedben tombolni a lángot,
hallottam suttogni néhány kívánságot,
de hazug szavak ölelésében éltem,
megérzések súgtak, néha kicsit féltem.
...Egyszer nélkülünk is élni fog tovább,
Sokszor hangoztatták már, rá nagyon figyelj,
Mert ha nem teszed, majd így búcsúzik el.
Szőke tincseim őszbe vegyültek,
kihízott ruhám a szekrényben hever,
púderek dobozban megkövültek,
rúzsaim színe is csak emlék lehet.
Behúzta a féket hirtelen a nagyvilág,
zárt ajtók mindenütt, kiüresedett utcák.
Virus
Koronás lett a föld
A tehetősebbek kihasználják ezt
A szegényeket elnyomják
A gazdagok még jobban híznak
Az emberek bizalmatlanok már
Egymásban sem bíznak
A bolygónk élni szeretne
Maszk a földnek, az embereknek,
Mindenkinek, akik még élnek!
Enélkül már nincs is élet,
Odaveszett minden szépet.
illan a szürkeség
zöldellik az erdő
szívünkben melegség
szép tavasz is eljő
Ez az ember valóban Isten fia volt!
mondta a százados,
Mária szeméből a könny patakzott,
nem tudta elhinni, ily gonosz a nép,
kik tegnap könyörögtek gyógyulásukért.
Csend uralja az alkonyi rendet,
S pusztán feltekint a lélek,
Feltámadott az Úr! Az ember
Magába száll, s várja, hogy
Ébredjen hitben és szeretetben.
Hűs csermelyek lombok alatt,
Forrás gyöngye nyit új tavaszt,
Harmatcsepptől bomlik virág,
Mosolyt fakaszt csodavilág.
Erdők mélyén, hűvös lankán
Kis hóvirág szendereg,
Látogatni hívogat ő
Bátor embert s gyermeket.