madaras kedvenc versei
Fejemen egyszer majd megül a dér,
reszketeg lesz a kezem, és görcsös.
A lélek majd a múltba visszatér,
lesz ott egy idős,
színes és csodaszép gyümölcsös.
Átgondoltam
Hibád és hibám,
De mert az évek igazolt tények,
Még mindig veled élek.
Felgyorsult az egész világ!
Elveszett sok érték,
köztük van az udvarlás is.
Vagy valahol él még?
Szobám falán lógó kakukkos órát
nagyapám hagyta rám sok éve már,
apjától örökölte múlt század hajnalán,
nagy becsben tartotta, vigyázott reá.
Elkísér utamon tavasz fénye,
tűző napsugár nyári melege,
az ősznek ezer-színű levele,
téli világ jégvirágos képe.
Sziklákon álltam, hogy felhőid elérjem,
az üveghegyen túl a semmi várt,
ujjaim nyújtottam, remegett a térdem...
Hajnali kettőt ütött az óra,
s én bágyadtan tekintek fel a Holdra.
Időm, mint a tenger, körülölel a nyugalom,
elfog az ihlet, ez ritka csodás alkalom
Örök Remény polcát festem zöldre.
Anyám szép hitét rakom legfelül.
Ma egy különleges helyen jártam,
sok szép, érdekes élőlényt láttam,
nagyon szeretem az állatkertet,
bármikor örömet ad az embernek.
Szó helyett a számon
lázrózsa nyílik.
Elhagyatottságom
varázslatban bízik.
Megkaptam tegnap a Vasdiplomát,
ez jelzi, hogy múlnak az évek.
Gondolkodom, hogy miért élünk,
Mennyet földre miért cserélünk?
Élhessünk testben, fájdalomban
- lélekben, testben elhagyottan -
Elgondolom, hogy miért élünk,
Mi célból jöttünk s miért égünk,
Milyen színház, miféle dráma
Írta nevünk a címlapjára...
Bogdán László emlékére
Suttognak a lombok, valamit látnak.
Könnyezve sírnak a dombon a Cserdi fák.
Elmentél, magára hagytad a falut.
Kőszikla voltál, de bezártad a kaput.
Példa értékű életed változást hozott.
Siratja az ország létedet.