madaras kedvenc versei
Ikertestvérem, Miklós emlékére
Ott élsz bennem, egyszervolt iker-felem,
hol csönddé öleli emléked a tél.
Te vagy, ki némán biztatsz, lelkem, ha fél,
és hiányod havazzák hideg szelek.
(Septolet)
Hull a hó,
Jön Télapó!
Csodaszánkó...
Mikor Télapó felül a szánjára,
repíti a szán hetedhét országba.
Őszi levelek,
Van, ami már barnásba csapott.
Érezni szagát, tán` rothadott?
Ázott úton... téli léptek alatt levelek.
Ősz esőt is hozott, így vizesek levelek...
Merre vagy má`
Mikulás,
évről évre
várok rád,
szedd a lábad,
hozz csokit,
összes fogam
erre fáj!
Kristóf - egy hároméves óvodás -
mikulásra traktort kért. Semmi más
nem érdekelte. Szép, piros legyen,
amilyent látott kinn a földeken,
amikor séta közben meg-megálltak,
és ott egy alkalommal traktort láttak.
Mikor gyerek voltam,
én is hittem benne,
cipőm kipucoltam
megelőző este.
Drága, kedves Mikulás,
te piros színű, hóbundás,
úgy vártalak már téged,
s te tőlem őszinteséget.
Állítólag rénszarvasok húzzák a szánját,
De akkor miért cipeli hátán a zsákját?
Eljön majd hozzánk holnap virradó reggelre,
A gyermekek-felnőttek nagy-nagy örömére.
Mikulás vagy Télapó
örök talány nekünk
Csillagok közt fut a szán,
csilingel a száncsengő,
pihen a Hold udvarán,
takargatja hófelhő.
Elkezdtem verset írni hetvenöt évesen,
Megteszik, joggal gondolhatnánk, de csak kevesen.
Pedig lehet mindent, amit csak nagyon akarunk,
Pályafutást kezdeni, mikor már futni se tudunk.
Télapóka egyszer gondolt egyet,
megvicceli majd a gyermekeket.
Csilingelő szánon
Mikulás érkezik,
puttonya megrakva,
meglep majd téged is.