marcsa kedvenc versei
Tavasz
Még hidegen fénylik a füstszínű reggel,
még hószagú harmaton siklik a Nap.
De érzem szívemben a rügy fakadását,
amint lelkem tüzével megsimogat.
Meddig tart még e karantén ideje?
Ideje lenne, ha ez már nem lenne!
Lenne alkalom a parkba elmenni,
Elmenni Pestre, ott lehet jót enni!
...durrognak a pezsgős dugók,
száll a szerpentinkonfetti,
múlt év a létszámfeletti.
Négyesztendős kisunokám a ravasz Borcsika,
Jaj, nem kicsi, mit is mondok? Elnézést, Bocsika!
Ő az, aki felvidítja változó kedvünket,
Ha bosszúsan, ahogy szokta, fegyelmez bennünket.
Ahogyan én látom
Ez egy szódaráló, ahol csak beszélek,
vírusok világa, amiben épp élek.
Ahogyan én látom, villog a ködlámpa,
valamilyen áron, valami irányba
vinném én az eszmét mesterséges ködben,
őseink forognak a jó anyaföldben.
Csillaga fenn ragyog,
ismét együtt állnak:
Szaturnusz, Jupiter,
egy Kisdedre várnak.
Benned él a végtelen
színes életképeken
gyermekkorod kékjével,
megérint a békével!
Megült a nyár a kerteken, másnapos zenész léhaság...
...hasa alján a máz randán
lepattogzott, sarka csorba,
néz egy éltes vajcsuporba.
A fátyolfelhő kísér utunkon,
kezem a kezedbe beleteszem,
ballagunk a kitaposott úton,
ugye, örökké? Ugye, kedvesem?
Szépségét még ma is látom,
szemében a fény ma is ég,
selymes haja puha álom...
Ablakon kinézve sötét, arctalan embereket látok,
sietve mennek az ismert úton, mégis úgy érzem, céltalanok,
mintha kihalt volna a szívükből az oly` édes szeretet,
sajnos, ma a szomszéd sem ismeri már a Te nevedet.
Ünnepek után
Megint, újra itt a csend.
Sok zilált szív megremeg.
Eljön már az este, az éjszaka
szürkülő hajnala.