mate1979 kedvenc versei
Hajnal, hűs illat
Terjesztő. Virágillat.
Méhrajok jönnek.
Hamvas éjnek évadján
Rám talált a bús magány
Porba hullt emlékek
Még emlékszem.
Hatalmas szélben indult a karavánsor,
Elhagytunk őshazánkat, mely a miénk volt.
Beárnyékolták a becsületünk, hát menni kellett
Neki a nagyvilágnak, mert élni kellett.
Hófehér karjával ölel, simogat,
békét sugározva lelkem gyógyítja,
néma tisztasága szívem szólítja,
a csend zenéje elbódít finoman.
Kirándulás a Pilis erdőségében
Minket láthatóan megtámadó a vihar,
Ide fog érni, és le is fog gyűrni hamar...
Minket láthatóan megtámadó a vihar.
Az ember fiai
Felkelt a Nap halott, sápadt fényével,
Késői szeptemberi nap gyenge melegével.
Nézem a messzi, távoli tájat,
Perzsel a múlt emlékei, ég a vágyam.
Mily`
Ékes
Takaró.
Körülölel
Ő, sötét estem.
Gyertek, gyertek, gyerekek,
Játszunk kinn a tereken.
Mutassunk meg ennek a világnak,
Miértünk kell nyílni a virágnak.
A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről...
A lemenő napnak
Fénye, mint kiokádott láng.
Piros a tófelszín.
Halvány napsugár alant jár,
Hold ásítozva estre vár.
Nem jön a humor, nem jön a móka,
fázós lett a mosoly, nem szól a nóta.
Panaszkodik lábad, azzal áll elő,
meg-megroggyan néha, nincs benne erő!
Ez az utolsó tánc csak a miénk,
ölelj át! - a perc újra megigéz,
lebegjünk könnyedén, mint akkor rég,
emlékszel? - csábított a messzeség.
Napfény és könny
Hideg szél fúj át a végtelen hómezőn,
Szerelmünk édes édene, lám, összedőlt.
Sír a szél a fagyos jégtáblákon,
Ámor édenében már egyedül sétálok.
Apám barnaságba fojtott szegénységen,
Nevelt hat gyereket, arcán a nap megedzett.
Vert vályogot, tört követ, ásott árkot,
Küzdött az árvíz ellen a feltöltendő gáton.
Gyenge fuvallat dallamot komponál,
Halk barkarola kering a híd alatt,
Imbolygó fény csorog le a gondolán,
Ívelt hattyúnyakán ében éj matat.
Mintha ember építette volna,
hogy megállítsa a vad vágtatást,
zúgó víz csapódik torlaszokra,
mohás kövek közt ködös pára száll.
Szerelem könnyei
Szerelmünk lélektüzén élek,
Mézillatú lelkünk harcán félek, hogy elégek.
Álmatlan hajnalokon hallgatunk csendet,
Álmaim aranyszínű hintaján folyton kereslek téged.