mate1979 kedvenc versei
Lusta hófellegek szállnak,
Csókod alszik bennem égő vágyban.
Végtelen szerelmünk elmúlni látszik,
Könnyeim az érzelmektől reszketve fázik.
Virágzó, hazug
Szavak öröm-hintáznak.
Ember használja!
Mért virul a hazugság?
Hová tűnt az igazság?
Örököltem anyám házát,
benne a petrós, csigás lámpát.
Meg egy lócát a ház előtt,
melyet már a gaz is benőtt.
Néztem a felhőket csodálkozón!
A forró nyárban...
Most voltam az udvaron, néztem felhőket csodálkozón.
Fess látvány a fönti tájon, én majd` elájultam... csodálkozón.
Ritkák, de sok a nagyobb felhő és mint fehér tortahabfelhő...
Ritkák, és gyorsan repülnek, itt lent is fúj, levelek repülnek.
Nyugati szelet jósoltak délutánra, felhők fütyültek jóslásra!
Nagy volt az ő hajtóerejük, gyorsak is voltak, feltűnt, hogy rohantak.
Nézi Istenünk e földet,
Folynak szeméből a könnyek.
Az ég tetejéről zápor hull sok házra,
Sötét felhők tornyosulnak a tájra.
Legyen titkos ölelés: Manyi!
Szerelmes legyen, és négykarnyi!...
Istenünk tenyerén oly könnyedén
Halálba futott sok-sok életszekér.
Száz reményünket tépik kutyák,
Vad viharokkal vívunk csatát.
(Leoninus)
Bátoríts, míg élek, Te drága Lélek!
Benned remélek, többé nem félek...
*
Csendbe beburkoló
Az éj-alkonyati tájék.
Takaró már sötét.
Tiltakozom a vágy ellen,
Nem engedem, hogy temessen.
A költészetem rabláncán táncol,
Keserű panaszaim a papíromon lángol.
Szerelmes dallamán átölelt az átok,
Arcomra rakódtak már az időráncok.
Megváltón áldása száll
A hívő lelkekbe,
Áldott pünkösd tiszta fénye
Fényt hozzon a sötétségre.
Vállamon hordom Jézus keresztjét
Áldott pünkösd szent szeretetén.
Legenda születik
Hideg fényt szórt a hajnal,
Hűvös november volt.
Bíbor éjben aludt a népünk,
Nagyon nagy szegénységben éltünk.
Néma időpercekben is halad az életvonat,
fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat.