mate1979 kedvenc versei
Odakinn hűvös szelek járnak, Télapó a
Házában nyújtózkodni kezd, lassan itt az
Ideje, hogy körbenézzen a nagyvilágban,
Ki volt jó vagy rossz.
A szomszédasszony háza falán egy kis tücsök mászott,
három hangya a lába körül vígan hadonászott!
Holdfény játszott fenn az égen, vígan fuvolázott,
a tücsök koma ázott lába már fáradni látszott!
Reményem gyötrő, édes álom,
Bús éveim üres napjain
Jöttél felém, mint egy ismerős csillag
Az esti alkony tüzén.
Van úgy, hogy a dolgok, amiket akartunk, de elszalasztottunk, egyszer visszatérnek hozzánk.
Hozzátok szólok,
Kik akkor velem voltatok,
Hozzátok szólok,
Kik akkor kezem fogtátok.
Amikor nincs más, csak a csillagok,
lágy szellő hoz balzsamos illatot,
amikor fáj még - kínoz a távol,
és a sorsod örökké csak vádol.
Korán reggel ázott,
Immár őszi úton sietünk dolgunkra.
Gonosz vidék
Lángoló, bíbor hajnalon
Tűzszínű illúzió a tündöklő világ.
Unalmas hétköznapokon
Vad kutyák társaként
Csavargok a rónán.
Bíbor árnyakon lépked a Nap,
parázsló fénye csak ténfereg,
harmatcseppen ül az ég-darab,
elhalkul lassan a lélegzet.
Ne sírj, kedves,
Fogd meg a kezem,
Sosem engedem el,
Mindig vigyázni fogok rád.
Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág...
Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság.
Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertyalángoltság.
*
Hajlongó hófehér szirmokon...
Kihűlt lelkem lantján
lecsendesült a dal.
Fagyos éjszakák jönnek,
Én a lobogó gyertya fényénél
Írom a versem.
Ott, hol a csend örök lakó,
Ahol a fény halvány, fakó,
Ott ma színes krizantémok
Beborítnak` sok sírhalmot.