meseszep kedvenc versei
Nincs anyád és nincs apád,
Miért nincs, hol lehet?
Ha mész, megleled talán,
szíved odavezet...
Neked játszom szeretetből.
Benne van a színes álmom.
Varázslat lesz minden cseppből.
Elröpítem. Messze szálljon.
Mint téli szellő, hatol át szívemen
Egy múló érzés, melynek neve: "Szerelem".
Harminc tojást melengetek,
Unalomtól majd megveszek.
Bezzeg az a hűtlen, ledér,
Egész nap jár-kel, henyél,
Ahelyett, hogy velem volna,
Nem jércék után loholna.
Anyám, nem emlékezem kínjaidra...
1.
Húsvét alkalmával locsolkodni jöttem,
útközben egy csokor virágot is szödtem,
a rózsákból rózsavizet nyertem ki,
remélem, szép hajacskája szereti.
A boldogság csenése mindig a sötétség,
Mindig a gyűlölet, bánat, keserűség,
Felgyűlt fájdalom, árulás, cserbenhagyás,
A lélek zsarolása, ha jóságát kifosztják.
Hiányzol, Mama
Mama, eljöttem Hozzád,
Kezemben sok virág,
Ma köszönti az Édesanyákat
Az egész nagyvilág.
Csak akinek van, az tud adni,
és kár arra haragudni, akinek nincsen.
Ő nem ül rajta a kincsen... csak nincs neki.
Nincs olyan, ami élteti.
Örök talány: Milyen a NŐ?
Pont olyan, ki neked tetsző!
Lehet vékony, lehet telt,
A lényeg, számodra vaj` mit rejt!
Áprilisi égbolt pehelykönnye hull,
a napsugár sűrű felhők mögé bújt.
Vad szélben hajlong a lila orgona,
halkan zokogja, hogy sorsa mostoha.
Duzzadt patak.
Árnyék halad.
Valamit vitt.
Ki lakik itt
a víz alatt?
Minden évben hozzád mentem,
Ajándékkal két kezembe`
Megköszönted, amit vittem,
S
Elrejtetted kötényedbe...
Otthon
Volt-nincs lábnyomok nedves konyhakövön,
bűntelenné törölt foltok és pacák.
Botlásaink a kopottas küszöbön,
vigasszal megtörő, könnyes némaság.
Légtérben lezárt szó és párnacsaták.