meseszep kedvenc versei
Utamon oly sokszor jöttél szembe velem, Istenem,
szavaidat tolmácsolták angyalarcú emberek.
Nézd, a tavasz hogy bontja csodáit,
rügy fakad ágon, zöldül a pázsit.
Élet himnusza száll szelek szárnyán,
napsugár járja fény`-árnyak táncát.
A bokrokon dértől ráncos kökény
ragaszkodik még csontváz ágához,
a kocsányán hajnaltájt harmattal
remeg már az ősz. Szél játszik néhány
későn haló levéllel, felkapja...
Érzelem nélkül nem lehet boldogságban élni.
A legkisebb rész is a földön...
Csak nézem és csodálom
Angyali arcotok,
Nagyokat szippantok
Selymes bőrötök illatából.
Illatos ibolyát szedtem a réten,
Lágyan úsztak a felhők az égen,
Dombon gyűjtöttem szép csokrom...
Kakas Kelemen
Bóklászott keleten,
Tengődve pénztelen
Egy kenyérszeleten.
Csatos emlékkönyvbe rejtett mondatok,
régi füzetben a becsukott szavak.
Egy elrejtett név, egy kopott gondolat
most leporolva a múltadba mutat.
Miért kell nekem mindig
megmondani, mit tegyek,
és még azt is, mit egyek?
Gyengülök és öregszem,
repedezik életem,
körbejár a félelem,
e világ nem való nekem.
Az alaktalan éjben
hiába kereslek,
csak a szőke nappalban,
csak ott szeretlek!
Tisztán betölti a teret. Kereng,
körüllengi, öleli a házat.
Olyan, mint egy vágyam írta vázlat.
Tervezetlen, és mégis összecseng.
Március idusán
Március idusán gyönyörű nap kélt fel,
Hőseinknek napja tündököl az égen!
Kokárdámat szívem fölé tűzve,
régmúlt időket idézve
énekelek Néktek:
Tanítsd meg a magyar gyermeket,
elődeit tisztelnie kell,
múlt nélkül a magyar mit sem ér...
Csurran-cseppen az eső
bele a fészekbe,
kis fióka húzza nyakát,
hová is mehetne?
Lopakodva jő az éj,
hold karéja útra kél
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.