monalisa07 kedvenc versei
Fénylő csillagok, őrizzétek szívem álmát!
Elhagytam oly rég a dzsungeleknek rejtett mélyét...
Olyan folyó vagyok, mint az apadó.
Adtam mindenkinek, aki szomjazó.
Elindultam... félúton vagyok... megtorpanok...
Menjek tovább?
Virágföld, mely ápol, s főleg eltakar
Haraszt, te padkán kinőtt bűzlő hajtás,
Allergiás pajtásom arcán a fájó sajgás,
Hallás útján robogó, háborgó horkantás,
Hangyás képernyőkor a gomb utáni pangás,
Egy déja vu a tükrön, strázsa pupilla,
Az ételt kócossá tett, elgörbült villa,
Ürmös pálinka fölötti ürömből jött trilla,
Égbolton árult csilla, vagy olcsó kamilla...
Fenyves bőrű dombokon túl van a lelkem elzárva,
Ráncos hegyek veszik körbe, ráfekszem az oltárra,
Számból, mint a Duna, szökik szerte vagy irányodba,
Szavaimnak cseppje folyik meddőn a Ti szátokba.
Úgy kiállok ide, mint ti, de nem leszek egy Karinthy,
Habár a dizájn nem idilli, ha kidobó nincs, ki visz ki?
Nyolc deci whisky az álomkoktél felszínén forog,
Néha egy hordónyi bor a szemembe csorog,
A hasam korog,
Beleások mélyen a kukába,
Már nem láthatsz ruhába`,
Hisz elférek egy Filába`...
Néha későnek érzem bevallani,
Most meg korainak érzem,
Akarnék is elszaladni...
1974-2005
Szólt a tenger,
Mi van a szemeddel?
Többet ne sírj,
Medrem csak ennyit bír!
Most kisgyermekké álmodom magam.
Szemem, szívem és lelkem tárva van.
Megszédítenek lágy melódiák.
Csak csodálom, mily szép ez a világ.
Ha én gazdag lennék, vennék két nagy házat,
Egyet jómagamnak, egyet anyukámnak.
Azt mondom oké, azt mondom, hogy rendben,
De nehéz megtartani a rendet az életemben,
Azt mondom boldog vagyok, hiszem, hogy boldog vagyok,
Sokszor attól félek, hogy nem lesz, amit hátrahagyok,
És most csak ülök egy padon, panelek vesznek körül,
A szívem az szenved, de az eszem ennek örül,
Könnyebb lenne kimondani, hogy mocskosul kivagyok,
Mikor a tükör elé állok, eszembe jut, ki is vagyok...
Szeretsz...
Te vagy minden, amire vágytam,
Egyből tudtam, mikor megláttam,
Tessék egy virág, ne szakítsd szét,
Jó, a dühös arcod is ugyanúgy szép,
Ha szeretsz, csak jobban szeretlek,
Ha kidobsz, hát visszaszerezlek...
Ha fekete kocsiba kerülsz,
És lassan feledésbe merülsz,
Ha a szemek elől elkerülsz,
És ha egy kő alá majd beülsz...
Törj össze és dobjál ki,
Mondj olyat, amit nem mondtál ki,
Vágj a földhöz és hajíts el,
Sértsél meg vagy taszíts el!