norabora kedvenc versei

Kiszely József Lászlóné

Múltidéző

Anyám...
csak nézek utána,
ahogy a kertkapu felé lassú léptekkel,
hóna alatt ruháskosárral imbolyog,
elnehezült testét botjára támasztja,
amit néhány éve szilvafából apám faragott.

Tovább...

Kiszely József Lászlóné

Szőttem ruhát...

Ma boldogságból szőttem ruhát magamnak,
s betakartam vele lelkemet.

Tovább...

Zelenka Brigitta

Időbeszőtt

Kolomp zenél az alkonyatban,
a porban otthon-szag kereng...
mióta már, hogy odahagytam,
egy örök vándor elmereng.

Tovább...

Kamarás Klára

Töredék

Hányszor építünk templomot homokra,
s rebegünk benne kéretlen imát...!

Tovább...

Kolozsvári Olga

Az Élet blues(a)

Fürdik a napban a reggeli harmat,
izzik az élet, és csupa báj,
mozdul a szívünk, indulunk halkan,
friss mező dallama szélben száll.

Tovább...

3948

Vajda J. Gábor

Jó reggelt, Buli-pest!

Magára hagyta a hajnalt az éjjel,
narancsban úszik a távol s az ég...

Tovább...

Bíró Rudolf

A Hold

Karéj volt, ott maradt héj
az égi abroszon.
Éhes száj marcangolta,
mielőtt jött a nagy pofon.

Tovább...

3142

Hangyási Mihály

Szak-ít-ás

Békésen verzió

Csendes lefolyású ez,
Nem hangos, csak csordogál...

Tovább...

Imre Viktória

Most

Helyette

A vasárnap esték úgy telnek, mint a villanykapcsolás.
Mint egy rövid kattanás, fénymúlás, és sötét van.
Már-már éjszaka.
Lecsapom a karom a lepedő nélküli matracra,
és még egyszer megnézem.
Semmit, csak számokat.
Ennyi jutott belőled, idő számomra.

Tovább...

Verebi Éva

Semmi nem számít

Éltem éli önmagamét,
napirendje van, naprakész...

Tovább...

Kamarás Klára

Tizennégy sor

Tizennégy sorban eldalolni
mindent, mi fontos, hogy` lehet?
Tizennégy sor, beosztva rendre,
lefed egy egész életet.

Tovább...

237252

Lény Ede

Őszinte

részvét

Meghalt.
Ezt nem lehet
szépíteni, sajnos.
Mert ez egy
nyúlós,
fokozat
nélküli
okozat.

Tovább...

3227

Pécsi Ágnes

Gyógyulnod kell!

Mikor nem tehetünk semmit,
pedig mindent odaadnánk,
kétségek, félelmek szakadnak ránk,
mégis erősnek kell lenni,
még ha sajog is az a szív,
sírnánk, zokognánk kérve,
akár dühösen, gorombán,
ökölbe szorított kézzel, nem értve...

Tovább...

Paál F. Bea

Vénülök-blues

Vörös az orrom és ráncos az orcám,
megnyúlt a gumi a nadrágom korcán,
kiváltatlan vények várnak a polcon,
a mutató vihog a negyvennyolcon.

Tovább...

Kolev András

Fogoly

Fázol, zörögnek csontjaid,
reszketve dőlsz a falnak,
s köréd a bágyatag szelek
lomhán homályt kavarnak.

Tovább...

3725

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom