orok.szerelem55 kedvenc versei
A tavasz friss illata virágot bont,
harmatcsepp ölében hozzád hajol.
Sírva fekszem, sírva kelek,
Napról napra aggabb leszek.
Csontomban fájnak az évek,
Én csak egészséget kérek.
Magas már a szerelem alabástrom bástyája
Fanyar kökényt feketén érlel a nyár,
fedett fővel hágj fel, bokorlakó,
szerelembástyán Ő légyottra vár;
köszörült ajkú vagyok, csókfaragó.
Pihenj egy kicsit,
majd akkor kelj tova,
mikor a lélek ereje
túlmutat utadon,
s nagyobbá válik
a ma figyelme
az előtte lévő napokon,
megidézi azon...
Pokol tüzéből táncoló ördög
perzselő verejték homlokon csöpög
döngeti idegszál húrjait egyre
forrongó hangulat égett a testbe.
Nyúlcipőt húzott az éjjel,
köd szunyókál még a réten.
Napfény tör utat magának,
új reményt hoz e varázslat.
Hetven év eltelt, nagyon régen volt,
mikor együtt rúgtuk a bőrlabdát, a gólt.
Kissrác voltam, a cseleket Tőled lestem,
melyek próbálásakor mindig elestem.
Én veled akarok, Kicsim!
Veled akarok élni!
Veled szeretnék élni!
Szerelmi csalódás, ah`, a legszebb átok!
Szép szavakat erre pokolban sem látok.
Jártam a mennyben, s csak némán álltak,
nem is mondtak semmit, nem is szántak.
Este van, és tücskök ciripelnek,
A dombtetőn fekve nézzük az eget.
Felettünk csillagok, alattunk a falu,
S a fények tánca körbeöleli a hangunk.
Vonzó mantrák a díszes kirakatban,
mint árucikk, gőg, cinikusan drága.
Mint varázsige: játsszunk egy csapatban,
bohózatot fest a tragédiára.
Ha béke lenne, megpihennék,
ha csend lenne, verset írnék.
Vadvirágról, mesés rétről,
viharról vagy lenge szélről,
tóról, mit elfed ó-arannyal
vérző felhőkkel a hajnal,
templom-csendben szőtt imákról,
orgona síró daláról...
Lassanként kikopnak
a régi ünnepek,
elfelejtik őket
rohanó emberek.