orok.szerelem55 kedvenc versei
Napokig rólad szóltak a hírek,
Égbe kiáltottak az indulatok,
Aztán valahogy csend lett körötted,
S nélküled folynak el a hétköznapok.
Szerelem, szerelem,
te csodás érzelem,
nincs a földön még egy
ilyen veszedelem.
Az idő kiűzött a gyermekkorból.
Sorsom keserű szívet kortyol.
Nézem, mennyiféle arc,
De egyenruhát húz fel a harc.
...mint pernye a szélben
Csetlik és botlik a csend,
felborult régen a rend,
megfagyott megannyi szó,
pernyés és véres a hó.
...
Péntek, tizenhárom, ne félj a mától, lábad tedd előre, majd hátra, hadd haladj az úton.
Januárban még reméled,
Hogy ez az év mégis szép lesz.
Gond és bánat messze jár,
Mosolyog a napsugár.
Mindig veled, Gábor!
Mindig nézz, mosoly!
Mindig gondolj rám!
Én mindennap veled!
Kamaszlány koromtól tudat alatt
A színház bűvölete bennem élt.
Soká e világot csak könyvekből,
Újságból s filmekből ismertem én.
Keserű sóhaj messzire szálljon,
Vigasztalást és gyógyírt találjon!
Nem kell gazdagság, te légy a kincsem,
Egészség, öröm, téged érintsen!
Mocorog a föld,
hagymalányok ébrednek,
tavaszi remény.
Élt egyszer egy Jób nevű ember,
Egyenes és feddhetetlen.
Hét fia, három lánya született,
Voltak állatai ezer számra.
Nem vagyok egyedül
Ha magányos vagyok legbelül,
Szívem gondolatokba menekül,
Minden hallhatatlan szó, amit magamban találok, hozzád repül,
Ilyenkor tudom, mégsem vagyok ebben a világban egyedül...
A rám mért kereszt
Némán felfalja napom,
Elmém bezárja
Az ízület fájdalma,
Halványulok hajnalra.
Habok mélabús dallamára
cseppent félhomályt az est,
tükörképét csodálja a Hold,
s maga körül fényudvart fest,
szelíd hullám hajót csiklandoz,
majd lemerül a mély ölébe,
Hold világát darabokra tépi,
szétszórja a tenger vízébe...
Téli szél fúj, úgy sír a táj,
mint könyörgő szív, hogyha fáj:
már dobbanásnyi vágya sincs,
érted vérzik, hogy rátekints.