orpheus3535 kedvenc versei
Amikor leélted
az életed felét,
úgy gondolod, érted
az élet értelmét.
...Ami mézharmattal kevert álmot cirkulál,
Vagy pamacsmagból feltámadt csókafelhő,
Úgy ragyogsz be nékem, fénysugár.
Benned vagyok, bár a testem tőled messze,
Ez lett a te lelked, és az enyém veszte.
Azt kérdezed, mi a haza?
Szülőföldem és otthonom,
Hol felnőttem én egykoron.
Egy hetilap lapján felejtett kávéfolt,
Mint Árész vagy búskomor kisbohóc, álltam,
S minél többet cserélt helyet a Nap s a Hold,
Annál inkább mosolygó gonosztevővé váltam.
Emberségünk máza kopik le rólunk,
Nem vagyunk több mint sejtek hordaléka.
"Az ember jó" csak rejtik alá véka,
De tudjuk lelki mocsárban halódunk.
Szép remény harap kezembe,
lábam lopná, ha lehetne,
elszaladna véle messze,
lopná a kedvem ha végre
Uborkáim, drága növények,
kis paradicsomszár és a
zöldbab, itt vagyok!
balkézben toll, látni a tükörben,
hogy fordítva írod a jeleket.
gerinced görbül, derékba törten,
csigolyád csigával se emeled.
leszakadt rám az éjszaka
vihar lebeg a csillagok előtt
fülemben dobol a zaja
villám suhan a félelem felől
Csak a tenger hullámait hallani, amint a partot nyaldossák,
A ködös éjben a nedves homokot simára mossák.
Hallani a távolban, amint hajó érkezik,
Sötét vitorlás kalózokkal és rakománnyal teli.
Kiválasztva egy stabil sarokházat,
boltot bérelt a bajszos fűszeres.
Mindkét utcából széles a bejárat,
s mert oly vonzó a boltban a kínálat,
kamion, cekker, kosár és saroglya
szorgosan kezdtek járni a sarokra;
forgalma mégsem ettől kétszeres.
Meleg reggelre virradok.
Már most vagy negyven kinn a fok.
Benn is csak alig alatta.
Nyomás tehát a szabadba.
Alkonyszéria.
Minden nap van, de mind más...
Esték melegek.
Ezernyi szempár pislog,
Sárgás fénnyel hunyorog.
tegnap az orvosnál elpanaszoltam
szúrt a szemem mindig, ha kávét ittam
így a doktor úr vizsgálatba kezdett...