palko64 kedvenc versei
A szerelemnek kertje nincs,
ajtaján sincs lakat, kilincs,
nincsen órája és hete,
csak halála és élete.
Nem hagytam soha én, hogy sodorjon a szél,
mindig volt előttem jól szabott, komoly cél.
Üres még a kiságy,
puha babafészek.
Ringatott a kincse
még az anyaméhnek.
Hétfőn reggel ha felkelek,
mosolyból szövünk szőnyeget.
Kandalló mellett keddeken
a báránybőrt de kedvelem...
Ez évben is írtam
karácsonyköszöntőt,
egy néhány rövid sort,
no jó, inkább kettőt.
Sokáig jöttem
Sokáig jöttem, nem pihentem,
valami fényes volt fölöttem.
Szavakat hoztam nagyfazékkal,
szeretet-dumót (meg) hat marékkal.
Ha Télapó lennék, hoznék e világnak álmokat,
Szivárványszínekkel font szeretetszárnyakat!
Idősek támasza
Nagyváros kórháza
időpontra fogad,
mindenki maszkjában
áll "ritka sorokat".
Szép vagy, amikor alszol,
bár csak sejtjeimmel sejtelek.
Szeretnék valahol egy hegyet venni,
zivatarfelhőkből jeget lopni
egy illatos pohár fehérborba,
mintha a Teremtő fröccse volna...
Meg nem született gyermekemhez
Szerelmem méhében tél
Szememből zúzmara záporozik
A tény mint a gőz lecsapódik
Már embrió sem vagy
Álom és valóság
Álmomban vagány kis srác voltam...
Ha gondolsz rá, hogy újra láss,
nézz be hozzám! Várlak, kedves.
Ne félj, a múlt nem zaklat fel,
a szívem már szelíd, csendes.
Varga Erzsébet (vargaerzsebet)
éjszaka árnyán
csillagfüzérek
sötét bársonyán
mákony füvének
gyolcs a virága
fátylazza bánat
szitakötője
rebben a mának...
Minden út egyszer hazavisz
oda, hol gyermekkor-gyökerek
nyúlnak a földbe makacsul,
s láthatárt szeg az a hegy-kerek.