pbor kedvenc versei
Mi is lenne nélkületek,
életünk nem lenne kerek.
Lényetek a varázslat,
amit érzünk, imádat.
Jó most hallgatni a csendet,
míg ölelnek táncos fények,
szívem az örömtől részeg...
Őszintén szólni ma már vétek,
Még a hátad mögött kinevetnének!
Nem lehet tudni, ki barát, ellenség,
Vagy a vadnak szelíd eleség
Bizony rég volt, mikor kezem fogtad, s jártam,
most én fognám a kezed, de meg nem találtam.
Elválaszt már Tőled tér s a múló idő,
hiába is szólítlak, már sosem jössz elő.
Nézem életem "vonatablakán" a tájat,
elhagytam a várost, követem a fákat.
Keresem múltamat, azt, ki egykor voltam,
emlékek tolongnak mellettem a porban.
Az élet nagy pillanata,
amikor egy fürge ürge
minden neszre felfigyelve
megáll itt egy pillanatra.