pete57 kedvenc versei
Álmomban éjjel megjelentél,
kezed nyújtottad, hogy felvegyél,
"Bimbózó és kinyílt virággal
mint kisgyerek virágos ággal"
álltam előtted, édes Anyám,
nélküled most is emészt a magány.
Levente engedetlen,
egyke gyerekcsemete.
Reggelente kedvetlen
menetelget lefele.
Istenünk tenyerén oly könnyedén
Halálba futott sok-sok életszekér.
Száz reményünket tépik kutyák,
Vad viharokkal vívunk csatát.
Lerogytam csak egy percre
lelkem leporolni, hisz
a hosszú út alatt rátapadt
sok ezer fájó pillanat.
Nehéz búcsút venni, mégis meg kell tenni.
Egy szeretett embert távolból szeretni.
Mindenek fölé száll a távozó lélek,
Nem követi a test, nincs több szép ígéret.
Leszünk-e még, mint gyermekek, fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár?
Hogyan feledhetném földi szépségét,
Aranyban fürdetett feltűzdelt haját...
Hófehér porcelán, elbűvölő csésze...
Emlékezni hív a múltnak töredéke.
Ha jönne, ha menne,
mindig kell egy zápor.
Szél hozná, a lenge...
A magukban gazok pázsittá nőnek,
esőisten áld harmat-tiszta csókkal.
Sok lejáratott lett jó lábtörlőnek,
hol szövi hálóját szorgalmas pókhad.
"Cinikus?" T. Akárki...
Lám-lám, mily sokra is vitték. Ó, egek!
Ön polihisztorként tudni fogja,
Hogy egykor így illették a morgó ebet.
Éjfél volt, és suhogtak a levelek,
Emlékszem rá, március végi, csendes este volt,
Nem járt senki rajtunk kívül a Kurfürstenstraßen,
Csak az emlékek kódorogtak kopott köveken.
Akarom a világot és vele együtt mindent, amit lehet!
Akarom, hogy mindig az legyen, amit én szeretek!
Akarom a Barbie-t, a gitárok húrjait és még sok minden mást is!
A fejlődés nem állhat meg, mert azt akarom!
Akarom, hogy azt akard, amit én akarok!
Akarom, hogy mindig én akarjak!
Akarom, hogy te is az én akaratomat akard!
Ránk simul a csend puhán és szelíden,
kezedet keresi már megvénült kezem.
Érzem rezdülését sok múltbeli szépnek,
míg átsuhan fölöttünk halkan az élet.