pete57 kedvenc versei
Van az a csend,
amit féltve óvnál,
külvilág ne érintse meg,
minden idegszáladdal
zárnád benső éned:
"Ez az enyém, nem zavarhatod meg!"
Eső hullt. Előttem giliszták
vonagló, habzó teste.
Névtelen álmok, súlytalan szárnyak
Árnyéklovagja hangtalan vágtat
Ébenfolt lován, s felém kiáltgat.
A csend, mi volt, körém gyűlt,
homálya csak néma nesz.
Kegyelet éke, csillaga
tündököl most feletted.
Suttogj, ha kell, robajjal,
gyászoló szív emleget.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért
Hol vannak már a régi szerelmesek?
Hová tűntek az illatos rózsalevelek?
Azt ígérték, hogy mire lehullanak a falevelek,
Már újra otthoni, jó kis melegben leszek.
Harangok zúgnak a katonák lelkéért,
Jajkiáltás száll az elesettek üdvéért.
Szolnoki anziksz
A körúton pereg a vakolat fekélye,
s csak néznek rám fentről az ablakok bután.
Fának dőlve fűszálat rágcsál az idő,
a mozdulat békés, mozdulatlan áll.
szilvalé csorog
sebes nyakam
öblén ácsorog
a rettenet
a gondolattól
olykor megremeg
a lélek
s már nem szán több mérget...
Ahol az út véget érne,
a láthatónak kevese!
Rácsokat húz a képbe
a fák függőlegese.
Ez már itt az ősz,
levél keringőz...
pirulva földre lebben
s avarban végzi kedv-szegetten.
Ballag a szamár, mint az ősz,
szekér előtt, szekér után,
cserkészi az emelkedőt,
okosan inkább, mint bután.
Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...
Négy emberes bátor hónap
véget vet a nyári jónak.
Legelöl jön a szeptember,
batyujában őszi tender.
Én csak Veled képzelem el
Az életet
Lopok Neked az égről
Csillag-fényeket
És elrejtem zsebembe
A Napot...
Olyan éles ez a pillanat,
Mint a borotva,
Mely a bőrbe hasít,
Karcol a hajnal...