piroska71 kedvenc versei
Amikor egy gyermek megszületik,
nem tudhatja, mivé cseperedik?
Ki lesz belőle, miféle ember,
világhírű, aki mindent megnyer?
Előítélettel megfertőztetett egyedek,
aki csak azt mondja: eszek, amit szeretek.
Ami más és ami jó, az nem is kell nektek,
csodálkoztok, hogy mitől lettetek betegek!
babonák
Idén minden babonát
megszegtem,
mert így mindenki kedvét
megtettem.
Karodban olvadnak a percek.
Hidd el, ez engem is meglep,
De oly jó úszni a vágyban,
Állva elveszni a mában.
Dacolva a korunkkal
Újra együtt vagyunk hát.
Keressük a hangokat
És a szilvapálinkát!
Ezüstszín tájra ébred az erdő,
fenyőnek ágát húzza a hó.
Derengő fényben úszik a tisztás,
sziporkázik a hótakaró.
Itt az új technika,
A jövőbe mutat,
Vegyél most lelkednek
Kitaposott utat!
Csak álmodtam,
elszakadt a köldökzsinór, és zuhantam.
Csak álmodtam
bíborkeretben gyöngyszemű szerelmet,
halálos borzalomban éltető jeleket,
bábjáték zsinórjaira komponált fohászt.
Legyengült fénytől
éledő, késői hajnal
jéghideg éjkönnyel mosdatja arcát,
horizontról néz
kihűlő, bús őszi tájra,
tehetetlen szemléli a változást.
Mentek katonáink, a bátrak,
hűségesküt tettek,
kik idegenben hőssé váltak,
s áldozatok lettek,
mozdulatlan testek
a végtelen hómezőn,
némán imát mondók
kietlen dombtetőn...
Csak szállj, pillangó,
Ne ragadjon el útonálló!
Szárnyaid a boldogság jele,
De csak te tudsz repülni vele.
Voltak órák
Hosszú séták,
Szemünk fénylett,
Kezünk védett.
Köszönöm, hogy nem kell
ájtatosnak lennem,
sarlatánokat
vakon követnem.
Útvesztőben fényedet kerestem,
ellenszélben szélcsönded én lettem,
szerelmes hangod hívó kísértete
sátán könyvéből megírt tündérmese,
neked pillanat, nekem ezer év,
búcsúd ismerős, eljátszott képzelgés,
tegnap hős voltam, ma már áldozat,
szerelmed börtönöm, de szívem már szabad...