piroska71 kedvenc versei
Olvadó jéghegyek,
eltűnő gleccserek,
pusztuló természet,
állati tetemek.
Két éve már,
hogy nincs közöttünk.
Még most is fáj a hiánya,
szívünkben nagy az űr.
Amikor az Isten tenyerére nem vesz,
mikor szünet nélkül csorognak a könnyek,
mikor nincsen egy hang, ami szépen szólna,
s hiába nyílott ki, másé lett a rózsa...
Becsukta csillagszemét az éj,
a sötétségben elveszek,
hát gyere velem, kedves, ne félj,
bújj belém, én leszek szemed.
Életük jeles napjára!
Kedves ifjú pár,
Köszöntelek titeket!
Várva várt nap ez!
A világ bolyong, tódul,
már-már túl is csordul.
Feszült szikrája lobban,
s (i)gazsága még tokban.
Molyrágta kacat a polcon,
pókhálón guvad a csend,
felstószolt foszlányok között
alkalmi vendég a rend.
A sűrű erdőben fák között járni,
elhagyni a zajos világot, elbújni,
nincs ennél semmi jobb, nincs semmi hasznosabb,
a léleknek ennél nincsen magasztosabb.
Odakint üvölt a zene, bent a szokol,
Szinkronizált szöveg a nyelvemen,
Énekkar a torkomban már hangol,
Parketta ropog, lábam nyergelem,
Az ablak reszket, szorongva nyílik,
Majd lassan magamban
Elszámolok tízig.
Amikor a Jóisten a világot teremtette,
megpihent, majd három angyalát magához rendelte.
A legértékesebb kincseket köztük szétosztotta,
kezükbe a békét, szeretetet, jóságot adta,
kérte, hogy az emberek közé a földre leszállva
szétosszák egy-egy kis darabját mindenki számára.
...agresszív ragadozó nem lett belőlem,
ilyenkor gondolkodó fékek csikorogtak
valahol bent, nem téphettem le fejemről
a menyasszonyi fátylat... kellett volna...
Hercegem! Immár, hogy asszonyod legyek,
Magas kőváradba most veled megyek.
Bizalom és szerelem van szívemben,
Veled eggyé lenni - vágy a testemben.
Gyermekkorom kulináris emlékei
Eperfa ágán, fenn a magasban
zsíros kenyeret majszoltam én,
dúdolgattam is vígan magamban
- ott ültem a világ tetején.