piroska71 kedvenc versei
Ablaknál meg-megáll, törli szemét,
távolba réved: hátha fia jön.
Nem szeretem a vesszőt,
mert utána mindig még jön valami,
tisztességesebb a pont,
mert pont annyi amennyit akar mondani...
Vajon aki művész, mit érez afelől,
hogy komfortvilágunk egyszerre csak bedől,
és biztonságunkat fogasra akasztja
az Apokalipszis mind a négy lovasa?
A Poeton ismertelek meg,
mert verseid tetszettek nekem,
pedig más stílus képviseltél,
mit nem bírtam én.
Lila csoda
Szellő se rebben, hol pihen a lélek,
De lelkem ma szárnyal, és én lélekmadarammal
Körberöpködöm a levendulakertet.
Gondolataim
Pillangók szárnyán szállnak a kert felett,
Mely búja illatában, szépségében verset rejteget.
Van egy öreg, büszke bisztró,
Ismeri sok atyámfia.
Homlokzatán komoly cégér,
Ez áll rajta: Terápia.
Hajnali gondolatok
Aranytrombita kelti a napot,
rózsán pihen meg a reggel,
pipacsok szirmaikat bontják,
szellő orgonaillatot lenget.
vagy intelmek?
Nehezedő életutak
göröngyösek, kanyargósak -
nincs közöttük diadalút,
bárhogy nézzük - hullámvasút.
Alkonyati sátoraljban
ringani az esti zajban,
fáradt karod még ölelne,
minden ártó gát ledőlne,
és tudni, hogy nem vagy árva,
aranykalitkába zárva,
szabadon, akár a fecske...
Tavaszi nyüzsgés hangja árad.
Tavaszi neszek, tavaszi vágyak.
Kis életek jönnek világra,
éltető melegre, fényre várva.
Asztalos Tamás (flagranti-poeta)
részlet
Nem, még nem érkezett - válaszoltam neki.
Mondják, a Fő táltosnál szokott eddig lenni.
Majd vállon csapott, hát akkor viszlát, Retel!
Üdvözlöm Hunorkát, soha ne engedd el!
Nyugodj meg, senkit nem lombozok le gondjaimmal,
Élek tovább azzal a tudattal, hogy én mindent megtettem.
Várakozót mindig könnyebb megtalálni, mint mozgó embert.
Aki szárnyal, feltűnőbb, gyakran "elrugaszkodik" magától.
Itt, a Földön a lent húz lefelé mindent - nem sokkal lejjebb,
csak míg nem ütközik valamibe, s nem éri "veszte" utol...