pupuly kedvenc versei

Lukács Levente

Pénteki depresszió - Dórához

Mikor majd elmész, belőlem nem marad,
Csak megtépázott, gyönge húscafat,
Erőtlen test, elárvult ösztön, kietlen elme;
Tükörbe néző gyermek önmagára lelve.

Tovább...

Széles Kinga

Halandón...

Kiknek mécset gyújtunk,
Szánakozva néznek.

Tovább...

Ádám Istvánné

Köszönet

Ha egyszer csillagokra lépünk,
és véget ér a földi létünk,
ha szárnyaló szívünk megpihen,
mégis visszavágynék ...úgy hiszem.

Tovább...

214309

Varsás Frigyes

Életpályám

Becsvággyal induló patak
Voltam, ki azt reméli,
Gyémántot csiszol számtalant,
S az óceánt eléri.

Tovább...

Varsás Frigyes

Muki

Születésnap

Három tagú a kis család
Férj, feleség s Micike
Ő a kedves kapott cicánk
Csendes, bújós, picike

Tovább...

Vaskó Ági

Fénnyel fonva

Mezítlábas
nyári napnak
már csak csurran melege,
a zöld lombú
akácfának
rozsdát sír a levele.

Tovább...

Varsás Frigyes

Gyökerek

Elvesztette koronáját,
Nincs meg, csak a gyökere,
Szakemberek megvizsgálják,
Nincs mit tenni, ki vele!

Tovább...

Fejős Franciska

Édesanyámnak

Gondolatok érző erején merengtem
Várva, hogy majd mondandóm beérjen bennem.
Kutattam széppé tett múltamban, jelenben.
Emlékek mosolyán beteljesedetten.

Tovább...

Lukács Levente

Imádságom

adj Uram békességet
mosolyt és bölcsességet
szemed ha körbetekint
adj Uram szükség szerint

Tovább...

73112

Ádám Istvánné

Őszi Erdő

Gyöngyfényű reggelek, hová lettetek?
Ködbe vesző árnyak, miért jöttetek
oda, hol az egymáshoz bújó fák
megpihennek a kelő nap fényében.
A nyár puha, meleg ölelésében?!

Tovább...

Lukács Levente

Hitet vesztve

Kihalt a város. Sötét, hangtalan.
Kábultan vetem meg ágyam s önmagam.
Tajtékzó lelkem végül megpihen,
Nem fáj, már nem fáj többé semmi sem.

Tovább...

Varsás Frigyes

Emlékek

Ezelőtt, úgy hatvan éve,
Diósgyőri vár tövében,
Vár kövéből épült házban,
Kincstári ház udvarában,
Hol a Szent György-forrás fakad,
S kis tóvá duzzadt a patak.

Tovább...

6076

Ádám Istvánné

Bíbor violák

Esteledik, leszállt már az alkony.
Csendben nézem a fénytelen eget.
A lemenő nap vörös palástot von.
Még fellobban, majd rám csukódik a perc.

Tovább...

Ádám Istvánné

Nyárutó

Csak egyetlen sóhajtás már a nyár.
Ősz lebben a szélben színes levéllel.

Tovább...

Farkassy Vata

Májusi szél

Csupasz, üres testmaradékom
Zokog a parkok bokrai közt,
Elmém esszenciája széjjelfoszlik,
Hol vagy már, ki értem jössz?

Tovább...

1333

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom