rojamsomat kedvenc versei
Szeretem; még mosogatok is,
felháborodásban harag nincs.
Csak barna szemű melegség az,
lángja forró, ez nemcsak vigasz.
Nagy láda "Ő", tele múlttal,
ványadt erő nem elég felnyitni.
A kíváncsiság egyre furdal,
mi van benne, mennyit zárt el feledni.
mert élni úgy
hogy az elmúlás
ne hozzon zavarba
a betegeknek is
csak boldog fájdalom...
Ott,
ahol
születtem, s
bölcsőm anyám
lába ringatta.
Ringass el szerelmeddel,
Olvadjanak össze sejtjeink,
Ringass el, szorosan ölelj,
Váljanak valóra reményeink!
bájol az átkos
lelkekben bábja
kikél s majd nyaldos gyötrő bája
ez nem az a mátrix
nem aminek látszik
itt minden csak
csak a lelkemre játszik
ez egy rossz kor...
Még ha fénye is van,
igen az leszek,
kiborult esti Istenek
hanyatt esett gondolata
egy téli éjen,
megcsúszott szavaknak tengerében.
Nincs olyan, hogy visszamenne,
nincs felesleg, sem hiány,
semmi, amit jóvátenne,
nem komor és nem vidám.
lopakodva jön a reggel
Nap még sehol
fények álmosan derengenek
mindenből erőt merítenek
reményt próbálom kiszűrni...
Jégcsapszívek,
Jéghideg életek,
Hajszolt idődben
Kenyered keresed.
Öreg, vak kutya
Ugat a sötétségben.
Éhes, ugat.
Egyedül van, ugat.
Mikor az Úr szólít, nem harsonával,
csak szelíd szellő érintő szavával,
csak gyertyafények rengő mosolyával,
puszta lelkünknek végtelen dalával
szólít. Úgy hív, mint jó atya gyermekét,
körbevesz, vigyáz rád, s szíved szegletét
arannyal tölti, viruló virággal,
benned-hitével, Lelke parazsával.