rojamsomat kedvenc versei
Kedves legyél, arra vágyom,
Mindig az vagy, mért hiánylom?
Űz a farkas, sohasem bánt,
Eléfekszem bárány gyanánt.
Álmaimban újra megszülettél,
a remény vagy nekem.
December 6.
Piros a ruhája, piros a sapkája,
sőt piros az orra, mosolygós orcája.
Hideg, havas éjben rénszarvasos szánnal
megérkezik hozzánk várva várt csodákkal.
Tűkön ül karácsony.
Szúrós, puha párna.
Műszín Szent testével
Plasztik éjen árva.
A könyör` hangjai csengenek az Égből
Én adtam neked egy világot, úgy hívják, hogy élet,
Felruháztam érzelemmel, hogy könnyen felismerhess.
S ha majd tudni fogod s felismerted létem,
Nem kell megkeresned, Én megkereslek majd téged.
Mikor megszülettem, még tiszta volt apró szívem,
nem volt rajta seb, mi csúfította volna.
Megvalósítatlan álomvilág...
Ifjú fejjel, csalfa reményekkel
úszni akartunk nyugdíjas évekkel.
A lélekdal most merre, hova szállt?
Megszökött az ég azúrja,
hamvas éke szürkület,
mulandóság ködös fátylán
bágyadt fényében hever.
Csupa csillagtünemény az éjszaka,
s miként őzsuta hajtja fejét hajnali
percnek, úgy emel fel emléked fényszava,
Anyám... mint kis páraneszt, úgy hallani
hangod tiszta szelídségű dallamát,
amíg a felhőszirtek csipkéin túl
Isten közénk küldi mindenszentek havát.
Már szólt a köd: írj, hisz szíved csordultig,
A magadba zárt gyász szürkén felordít.
Lehet-e úgy szabadnak lenni,
ha kinyitod magad?
Nem zárod be szíved,
érzelmeiddel fogadsz?
Egy tündér vágya hullott ma a világra,
virágos kabátját himbálva, megrázva,
hajlott a szélben, mint pitypang zsenge szára,
millió csodát festve hullt a hamuszürke tájra.
Csak kacagj, mi haszna a búnak.
Keserű íz üldöz?
Dohos íze van a kútnak?
Ne igyál!
Nagy voltál még egykor nekem,
már csak visszafelé növök.
Annyi emlék bennem remeg,
veled ott maradt az örök.