rojamsomat kedvenc versei
Azt álmodtam, a Föld vagyok,
anyám a nap, apám a hold.
Figyel rám jó anyám büszkén,
gyermekét mosolya csücskén.
Az éj, az utam titka volt.
A pirop (rubin) legendája
Azúrkék égen még sok csillag tolong,
majd hajnalukra ég egy nagy rézkorong.
Álmod még ott ring lelked páholyában,
apró kis vágyakkal pihegve, lágyan.
Van neve, mégis idegen kórság.
Egy alakváltónak nevezném,
mely diffúz és zavaros szétszórtság
bennem és rajtam... úgy levetném,
s szeretném, ha már magamra hagyna,
vagy megnevelném, de idegen.
Azt hiszem, ma már a szerelem ritka látogató,
Bár korom és élményeim halmaza felróható.
Nem kell, hogy sorba állj,
mert mások azt teszik.
Vannak bőven hízelgők,
irigyek, ki ítélkezik.
Ma is vígan köszönt rám az élet.
Rigófüttyel jön felém a reggel,
ablakomon rám kacsint a fénye,
és csiklandoz sikamlós meleggel.
Ha fát ringat a langyos szél,
s a levelekben az erek
földből hozzák az életet.
Az eresz fészket dédelget,
és vackán csitul el félelmed.
Megkérdeztelek, tagadom kíváncsi énem.
Szívemig ér ellenállhatatlan kacajod,
csak úgy, vagy öröm vagy tán a szikrázó éned?
És mégis a kapu kulcsát kétszer fordítod,
lelked felső gombos, szorítja nyakad ívét.
Minden találkozásunk ünnep
Ezen a tündéri, szép tanyán,
Festői a környezet, üde,
Friss a levegő,
Virágok, örökzöldek, s minden oly humán.
Dőlt falakon át
elmenekítem kitartásom,
porban lélegzik
rég érvénytelen kiváltságom.
Hazám, jégbe zárt világ, el
kéne
mondani száz és száz imát.
Vita
és gyűlölet, elfogyott mára
a szeretet.
Megfakult árnyékok köröttem,
ki jó volt, s ki rosszkor; mind mögöttem
hagytam az összes játszótársam -
Most balra el! - a függöny mögé álltam.