rojamsomat kedvenc versei
A szél újra idefújt: szóljak, ha van mit,
a szavak tarsolya kicsordult,
összeszedem és elkezdem faragni,
...arcára víg mosolyt csalni.
Szól a síp, döng a gong,
Közönség tombol, zajong,
Néha ordít, sőt még sikít is.
Két férfi vonult be a bálba,
ám teljesen azonos ruhában,
férjét a lány epekedve várta,
odalépett és elvitte táncba.
Múltunk sötétjében tapogatózunk,
Siratjuk a meg nem élt, elmulasztott dolgokat,
Jövőnkből lesz jelen, eközben fel sem fogjuk,
Elporlad az élet egy pillanat alatt.
Farsangolnék, de fals hangon
szól a dudám, és a rangom
nagyon pici, tán csak cafrang,
így egy hangos, bűzös farhang
Nincs ellenséged, segíts valakin,
holnap meglepődsz majd a szavain,
Te leszel a legnagyobb gazember,
ő lesz majd, ki legelőször átver.
Nem volt könnyű ez az év,
de hálás légy a holnapért,
hogy megtetted és küzdöttél,
nem adtad fel, mert van remény!
Ismerős ez a farsangi mulatság...
Jól éreztem magamat a farsangban...
(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba,
Elmegyünk, hogy jól-nagyot szórakozzunk egy maszkabálba`...
El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba.
Te tudod, mi történt velünk?
Látod? Példaképek lettünk!
Hogy öregen még mindig izzunk,
Mit mondjunk, hogy mi a titkunk?
Adj igenlő csókot ennek a világnak.
Legyél te most a holnapja a mának.
Ápold a lelkedet, mintha gyermek volna.
Tedd őt szabaddá, hogy sose legyen szolga.
Évszakok köre
Támad Boreas, s fázós földre hint havat,
fürge patakok medrükben vesztegelnek,
fázósan bújnak össze igaz szerelmek,
s a fagy minden hópihét csillaggá avat.
Egy életed van,
vigyázz, hogyan éled le!
Ne csak létezz, élj!
Olyan lettem, mint egy felnőtt kisgyerek,
aki - néha - éjszaka is pityereg.
De sokszor próbálom megrázni magam,
mosolyt erőltetek - máson jár agyam...
Szobám ablakában
könyököl az alkony,
vöröslő felhőin
pihennek az álmok.
Sírni ma nem tudok. Élve, égve,
vízre feküdve csak álmodozok,
itt vagyok, itt vagyok élve, félve,
fekszem folyó csendes vizére.
Látja, néz a semmi, nem érzi senki.