szzs kedvenc versei
Egész világot hordozol magadban.
Fénylő hegycsúcsain tündököl a Nap,
sötét mélysége pokolbeli katlan,
s tengert jár a lélek bent, ha szárnyra kap.
Ha elkerülted a halált, túl vagy a hatvanon,
Lelked egyre gyakrabban elmereng a múlton.
Még tevékenykedsz, teszel és rendet tartasz,
Nem akarsz nyugdíjas lenni. Vagy... kitartasz.
Akartam még írni, döbbenetből, hirtelen,
de haragom előbb szállt el, mint hálátlan, bús ihletem,
és csak e kis csalódott rímjáték maradt itt,
hogy elmesélje, volt úgy, hogy csodáltam valakit,
és nem érdekelt, hogy ő is csak ember.
Fölmerül az éjből, bíbor palástot von,
hunyorogva kacsint felhő-hullámokon;
égi lajtorjával delelőre mászik,
zordon Kárpátokban fenyvesekkel játszik.
Hiányzol
ha hó hull
ha olvad,
ha Nap süt
ha fagy
ha rügy fakad,
hiányzol,
hiányzik...
...tartott leláncolva lelkében.
Még bírt velük, de azok:
egyre jobban rágták magukat kifelé.
Nyüszítettek, ha a Gazda szemén át
meglátták annak Kedvesét.
Az én Nagyapám nagyon jó ember volt,
reggel a mezőt járta, néha lovagolt,
Megtanított arra, miért kék az ég,
és a tündérmesékből néha... elég.
A szeretet furmányos szerzet;
csak a magadét élvezheted, mit adsz.
Szívemben a helyed,
ez nem lehet másképp;
mindig Veled leszek,
mint fénnyel az árnyék.
Törött szárnyú kis madárka
Arany kalitkába zárva
Csillog, villog az arany kalitka
De búsul a sebesült madárka
A fodrásznő már harcra kész,
míg a kusza, torz hajra néz.
Ellensége a csapzott tincs,
könyörület szívében nincs.
Hullámokat fodroz a tenger,
partra veti magát.
Óh
ti hazug álmok
annyi szépséget kínáltok
folyton de felébredve
magamba fojtom
a vágyat mit érzek
mert csak satnya idézet...
A minap vásárlás idején, egy ágrólszakadt
szegény, félve lépve elém, valami nyomtatott
papírt lobogtatott s arra kért, hogy azért,
adjak némi pénzt. Nem néztem,
mi van a kezében, csak intettem,
s menten továbbmentem.