tatika kedvenc versei
Mesebarlang a bábszínház,
remek, színes a paraván.
Előbújik két figura,
kicsi Tádé és Mazsola.
Reggeli fohász
Egy újabb évet
hozzá kell tennem
eddigiekhez;
még egy évvel
öregebb lettem.
Televény lesz minden versem, ha majd
az idő vasfoga rág, balekostól;
Amit elmém összehordott - kacat
paramétere, ízekre lemorzsol.
Aktuálisan
virul a határ
nyílik a sok százszorszép
nőnapra hangol
(HIAQ)
Marcangol fájdalom,
Csatát vív szív és értelem.
Egál! Győztes nincsen.
Nőnapra nemcsak nőknek
Királynőd, aki eltapos,
s te boldogan szolgálsz?
Rozé-gyöngysor részegít,
szívszerelmem istenít,
a kikelet tükrözött,
gőzpamacs a fák között
Múltunk varázsa régen elpihent,
az út mögöttünk csupa rozsda már,
és elnyújtózik minden, ami rend,
s tollát hullatja lám, a kék madár.
Elmúltát a télnek sírja a lélek
Záporként hulló tavaszi esővel.
Kopogó jéggel, mennydörgő mennykővel
- S már februárban zöldellnek a rétek -
1857. március 8.
"A megbecsülés
virágcsokra mögül
mosoly, szeretet
csókolja ma kezetek!"
Jézus útközben betért egy faluba,
Márta nevű asszony házába.
Mária, a testvére leült
Az Úr lábához, és hallgatta.
Szinte kimeríthetetlen ez a téma.
Most is hozzátok száll e szerény fohászom.
Tudom, él a Földön milliárdnyi Éva,
jusson el hozzátok az egész világon.
Tudtátok azt, hogy az én
anyukám is nő?
Ha beteg vagyok, ápol,
tudd, erős és hős!
Tőzikeíz csurran-cseppen
harmatcseppek csermelyében.