tigris250 kedvenc versei
Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...
Csend!!!
Döcög a végtelen világ,
Követi fénye éveken át.
Csápjával utat mutat,
Simogat fényt s árnyakat.
Mondd, mire jó a hang, a dal,
A néma száj, a csonka kar,
A félúton megállt mozdulat,
A homályba tűnő pillanat.
Érintsd a lelkem, ne menj tovább,
ne kívánj nékem jó éjszakát,
szóljon most addig egy kicsi dal,
amíg a lelkünk egyet akar!
Aranyfényű ezüstalkony,
Add, hogy még sokáig tartson!
Betoppant az ősz misztikus csendjével,
A mennyei Napnak gyenge fénye árad ránk.
Kihamvad szívünk parazsa lassan,
Álmaink csendes képein felizzik újra meg újra.
Esőhozó, sötét fodrok
takarják a horizontot.
Fejem felett időszemek
fáradt fényben fürösztenek.
Te voltál a ritmus,
Én voltam a dallam,
Két szívből zengő rigmus
Egy felcsendülő dalban.
Fordulj el tőlem hát, jó barát,
ha nem látod bennem az imát,
ha nem érzed óvó sóhajom,
ha nem hallod hangom, mondatom,
ha nem ismered meg lelkemet,
ha nem várod meg a tetteket,
ha nem akarsz velem váltani,
hisz az életnek vannak álmai...
(Ady Endre nyomdokain)
Hergelnek csak, de nem bírnak hittel.
Talpukat nyalatják csak a szelíddel.
Szőke kalásszá
Nemesül a táj -
Recés barázdát
Gurít a szántó
nem érted nem érzed mit akarok
még szavak tódulnak egymás után
mint sűrű erdőben a lángoszlopok
üszkös romot ígér a holnapután
Benned a gyermekkor festett, kék egével
színei feltűnnek képzelet hevével,
néha távolodik, akkor rajzolsz újat,
szépítve jelened, erősítve múltad!
Alig várom a szeptembert:
kezdődik az iskola!
Újra látom barátaim,
s minden nap vár új csoda.