tigris250 kedvenc versei
Csak ülök révetegen egymagamba`,
odakint utca zaja hallik,
rám födelét borítja az alkony,
csusszan a szívem kitaszítva.
Robotfiú és emberlány szerelme
Fémkaromban ölellek vágyón, szüntelen,
processzorom most oly forró és heves
bitjeim szerelmes áramlatában,
betáplált agyam most összegez.
Lakatlan lelkembe
Szerelem költözött
Fényt hozott szemembe
Csókokkal kötözött
Csend van a téren,
tél szökik éppen,
fák derekánál néha megáll!
Lényed a lényeg,
perzsel a csend,
hajnali fényben
újra dereng,
fordul a rend már,
lét, mi ragyog,
új szerelem vár,
hogyha hagyod!
Gyertyafényes szép karácsony,
Hogy eljöjjön, alig várom!
Nem vágyom én fenyőfára,
Csak meleg legyen a kályha.
Lassan már elfogy alólunk az út.
Megyünk a pusztaságon át,
még visz a láb,
mert tart a lendület,
de már nem tudjuk, hogy hová, minek?
Várnék még, de nincs kire.
Mért mentél oly messzire?
Dalom hozzád el nem ér,
csak a szél fúj. Őszi szél.
Úgy hullott rám az éjszaka,
mint kripták néma bársonya.
Futnék előle, nincs hova,
itt fény se rebben már soha.
Ha király lennél, kedvenc költőd lennék,
de lehet, hogy csak udvari bolond...
Meghitt ősz is messze illan,
közelgő tél szele itt van,
néhány fürt szőlő még áldás,
fűszálon remeg a váltás.
Nyújtózó csönd ásít,
bennem mosoly éled,
a perc táncra csábít,
őrzi még emléked.
Kiölni akarják
jó érzést szívekből,
nem várnak már semmit
többé odafentről.
Aki soká él,
sok rejtvényt fejt meg,
csomókat oldoz,
titkokra lelhet...
Az én kis állatkertem
Én kérem, a birka lennék, alázatos lélek,
Ki a Főkolompos után kérdés nélkül béget.