torzo52 kedvenc versei
Mindent megkapni most, rögtön, azonnal!
Halmozni diplomát, házat és hazát.
Nem is törődni a lelki vagyonnal,
Az ember építse fel csak önmagát!
Olyan vagy, mint a legszebb rózsa
Az én kiskertemben,
És örülök, hogy vagy nekem.
S mikor a szemedbe nézek,
Csakúgy ragyognak a fények.
Akadt neki sok kérője,
Gyűrűiket büszkén hordta.
Ott vagyok otthon, hol
esőcsepp zuhan egy réti virágra,
s vidáman hajlik meg törékeny szára.
Mikor ott van benned a bizonyosság,
hogy mindent megérdemelsz.
Az egy hatalmas szabadság,
hisz tudod, csak kérned kell.
Ha vissza tudnám fújni a szelet,
teli tüdővel tenném, szabadon,
hogy ne sodorjon el embereket,
és ne fázzanak tőle oly nagyon.
Ha egy halk gondolat bennem fennakad,
S mint éledő parázs, némán felragyog,
Érezni vágyom azt a két kezet,
Mely eme szakadékból a felszínre von.
Elképzelem a szellemem csákánnyal kezében,
Ahogy egy föld nevű bányában küzd minden erejével.
Bontja és csak bontja azt a rettentő sok követ,
Munkája során minden vágást egy újabb csapás követ.
Ha nincs kihez szólnod,
és emészt a bánat,
s az életed kereke kátyúba ér,
messze az Isten,
s az ima is fáraszt, egy...
napfényben dalolva
vagy esőben ázva
csillogó ruhákban
vagy rongyokban fázva
elsőként beérni
mindig a célba
vagy szakad minden nap
a vékonyka cérna...
Májusi fényben
fürdik a város
sok kusza álmos
hajnali ház,
ódon a vár és
ódon a templom,
félezer évnél
többre vigyáz.
Mindene megvolt, mégis megcsalta magát.
Nem ismert se Istent, se embert, se hazát.
Hátát fordította a szülői háznak,
S nekivágott az ismeretlen határnak.
Ó: ma is csak ábrándkáim termőföldjén tárogatsz százszorszép-szirmot;
Legókockákból felhúzott tűnő képzetem citadellájában élsz,
És tudom: vársz és vágyódsz te is, a hegyek fölé felgördülő Napot
Követed távoli tekinteteddel, félmosollyal sóhajtasz, remélsz:
Hogy egyszer kulcsra nem zárt kilincsre lelsz a negyedik fal szíve alatt.