tusimama kedvenc versei
Szeretet
Megfogantunk, csodás virág kelyhében
lubickolunk a belső boldogságban
virágzó, jó édesanya méhében.
Indít kiszámíthatatlan világba.
Avagy egy nehéz időszak véget ért
Mikor ellenfelek
leülnek beszélni,
kerekasztal mellett
eszméket cserélni
Cseppet nézd a szemem,
láthatod a lelkem,
cseppet fogd a kezem,
picit párban legyen,
cseppet öleld testem...
Szemed tükrében izzó kétely,
szépet vagy csúfat rejt a holnap,
belül rág titokzatos métely,
senki nem hallja kérő szavad.
Állítólag dúl a tavasz,
madárdal és napsütés,
a hőmérő mínuszt mutat,
döcög az új ébredés.
Én Istenem e földre tett túlélőként,
Kijelölte úttalan útszakaszom,
A vadont, s törvényt írt nékem segítségként:
"Kővel szemben követ nem ragadhatok
Emlékek nyomában
Apró kezét forró tenyerembe tette,
mint riadt madárkát, elfészkelte benne.
Aranyló hajában fürdött hajnal fénye,
karbunkulus szemét emelte az égre.
Gyere bátran, és kérdezd meg őket...
ki tartja össze a kicsi családot,
ki simítja gondban ülő homlokod...
kérdezd hát, mért szeretjük a nőket?
Lennék bármi, lennék minden,
lennék árnyék, hogy kísérjen,
lennék Napfény, hogy bennem fürödj,
lennék szellő, hogy megtörölközz,
lennék szó az ajkaidon,
lennék dal, hogy elringasson...
Magányról meditálunk...
Mindig egyedül lenni, magányba bebújva...
Este egyedül feküdni, várni a reggelt...
Éjjel rémálom... átélni, izzadni furcsa,
És a sötétben képzelni társas életet.
Mily csodás is a tavasz,
elvetett magból növény zsendül.
Bimbó virágot fakaszt,
a Föld most életre lendül.
Nőnapi szonett
Múlik az élet, a boldogság örök,
és nem biztos, hogy fordítva volna jó!
Vigyázz a tűzre, míg ég a kandalló,
különben nincsen láng, és csak füstölög.
Verset nem írok, mert nő vagyok,
...és ünnepelni sem akarok!
Vad, ellenállási pedagógus,
Pegazus lován vágtat!
Letarol mindent a vad, őszi széllel
Az álomromboló éjszakákon.