ugroeva kedvenc versei
Hadd álljak itt köszöntő szóval,
talán utolsó alkalom.
Készültem erre évek óta,
miért maradt el, nem tudom.
Hullik a hó, a szél fújja.
A kutyának nagy a gondja:
Lesz-e vacsorája,
Ha vigyáz a házra?
A bértollnok a bértollával bérritmusra tollnokol,
úgy gondolja, jobban jár, ha némi készpénzt birtokol.
Az ember szíve vergődő madár,
mely tört szárnnyal is új tavaszra vár.
Nehéz a sorssal szembeszállni!
Feladni elvet, célokat?
Nem. Nem szabad!
Mint pókhálóban finom, szürke szálak
hajnali fényben gyöngysorokká válnak,
vagy mint az égő gyertyák egy ünnepi tortán,
vagy mint a hangjegyek sorakoznak a kottán,
amilyen rend van fenn, a magas égen,
mikor csillagok ragyognak az éjben,
valami ilyen tiszta rendre vágytam,
gyerekkoromtól kezdve... s nem találtam...
Víz felszínén táncol a reszketeg fény,
hamisan duruzsol a vaskos magány.
Falevelek között szellő lengedez
tovatűnt idők emléke sóhaján.
Szívünkben él az emléke s a hiány.
Négy felnőtt gyerek maradt, s egy kamaszlány.
Keresd az örömöt! Ott van körülötted!
Szépséget találni, hidd el, nem nehéz!
Ne hidd, hogy a mosolyt, mint ruhát, kinőtted!
Vidáman, jó kedvvel mindig többre mész!
Néha még kihúzom magam.
Hasat be, mellet ki! - mint régen...
Álompalettán tervezek
egy álomkertet, és ezek
a színek: zöldek, bíborok.
- Neved?
Ugyan...! Ne kérdezd!
Ma ez, de holnap az.
Mi tegnapelőtt jó volt,
ma már nem is igaz...
Mikor úgy érzem, nincs tovább,
utolsót lobbant már a láng,
egy furcsa árnyék hívogat,
hiába minden áldozat:
valaki mindig visszahív...
Az évek futnak súlyosan, dobogva,
én is gyorsulva süllyedek a múltba.
...hullajtsd évről évre
millió fiadat
számolatlan, várva:
Talán akad száz is,
aki gyökeret ver...