ugroeva kedvenc versei
Miről ma tudjuk már, hogy tévhit és hiba,
tegnap úgy tudták még: az igazság maga.
1953. vasárnap emlékére...
Egy karcsú lányka almazöld ruhában,
a vállán púderrózsaszín a kendő...
Egy kendőálom, bolyhosan meleg,
és úgy omlott rá, mint egy könnyű felhő.
A második kávé után
lassacskán kitisztul a reggel.
Látom az ablakon át,
hogy fürdik fényes esőben a járda.
Ne szólj! Ne sírj!
Az álmok,
a gondolatok úgyis megmaradnak.
"Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon"
Már zeng egy hang: Végállomás!
Még egy utolsó moccanás,
mielőtt kilépek a csendbe.
...de ez az élet rendje.
Ej! Mi fene esett belém,
Nem jön rám az ákom-bákom;
Pedig kezemben toll van,
S ülök, mint bagoly az ágon.
A május ma mindent ígért,
a lila akácok s bodza ízét,
langy, melengető szellőt,
az égen születő bárányfelhőt.
Már nem számít, akármi volt.
A bánat csak parányi folt,
lassan kimossa az idő.
Végre eljött a csodás kikelet,
a Nap is süt, mit én úgy szeretek.
A virágillatok elbódítanak,
a meggyfa virágai táncot járnak.
Csodálatos volt szerelmünk,
mint két bimbózó rózsaszál,
vágytuk már a csóknak ízét,
azon a gyönyörű, tavaszi délután.
A zöld szín jegyében haiku csokor, eredeti Basho féle stílusban...
Még játszadozik
Erdőben a hideg szél....
Vigaszt nyújtó gondolatok
- kifinomult árnyalatok,
Vagy földi világ homálya
Kerül a költő tollára.
Tán` haragudnom kéne? Már nem tudok,
hisz` te is adtál az életből nekem.
Minden, mi bennem érzés és akarat,
részedből is örökölt lélekelem.
Egy igencsak bátor
kisnyugdíjas reggel kikelt önmagából.
Mit is tehettem...?
Csak képzeletben
szopogattam az édes éveket,
mint gyermek a jó Kuglert s krémeket...