uzelmanjanos956 kedvenc versei
Ülök a parki padon,
előttem pár méterre
kis falum patakja,
mint a kígyó, tekereg,
meggondolja magát,
más irányba halad tovább,
talán nem találja, nem leli,
de kitartóan keresi...
Igen,
egyszer minden véget ér.
Vártam már a búcsúzást
szívemnek legmélyén.
Fordul a világ a téllel, a nyárral,
osztott szerepek várnak ránk
másvilággal,
refrént kántálnak a remények.
Az emberek már a sok rossz után
vidámságra
vágynak, a szabadság és szeretet
féltve
őrzött környezetet, a hagyomány
nem,
mindig adomány, sokszor inkább
tudomány.
A buta ember mindig hangosabb,
hangja megtölti a teret,
káromkodik is valami szaftosat,
neki még hazudni is lehet.
Elperegett az idő homokórája
Avarillatú napon járva,
Őszben andalogva
Mindennapok halmazában
Égig száll a remény dala.
Himnusz
Hatalmas ősfák dzsungelében
Ősi szellemek sötét szemei bámulnak felénk a feketeségben.
A halottak völgyén sírón zeng az ének,
A nép nélküli földön ránk ébrednek a szellemképek.
Tavaszkezdés a lelkemben - fázva kezdtem.
Ha nem logikus e tárgy - hát ne várj
csodákat tőlem - ma kifejezetten
ez jár - az ember olykor meditál.
Lám, mennyire levertté is tesz
egy ilyen bús, ködös téli nap.
Boldogság madara mindig nálad lakjon
Aggódás messzire elkerüljön
Lélekjelenlét őrizzen a bajban
Áldás békessége kísérje...
A Szellem szárnyán
Nem traktállak ős gondolattal
Vagy régi és új zenével.
Én nem veszlek meg fondorlattal,
Sok hamis felhő egével.
Évszakok kalandja
Ez meg Az, love story, szelíd a haraggal...
...hold-ezüst csipkeruhával,
megremeg, szender a láng is
pillanat-árny lebegésben.
Szundít sok halk-szemű mécses,
fényes-út védi, homályt hagy.
A szépség örök
Annak, ki látni tudja
Az igazit a
Hamis látszatok mögött,
Hol a szépség rejtőzött.