uzelmanjanos956 kedvenc versei
Öreg cserfák alatt avartakaróban
megbújik valami alig láthatóan.
Játékos szavak
Tisztán szólanak,
Nincs bennük érdek,
Csak szellem, temérdek
Angyal a légből
szállt le a portámra,
itt tartja szelíden
szép kertem varázsa.
Tenger és az égbolt közt a csík
egyenes, a végtelenbe hív.
Ölelnivaló, kéksége mély,
lenyűgöző, a széle sekély.
Felhőtlen ég felé
nyújtózkodnak a fák,
rügy-bimbójuk pattan...
Sorsnak van-e mostoha gyereke,
mert sokan úgy érzik, azok,
ők dőlt keresztek utak szélin,
imájuk meghalt gondolatok.
Földünk sebekkel van tele,
s nemcsak éjjele fekete,
megcsapta a halál szele,
itt a gyógyítás ideje.
Remények hadával indultam a nagyvilágba,
nem egyedül mentem, jöttek a barátok,
csatlakoztak az egyetemista évfolyamtársak.
Utolsó vizsga, félelem, remény bennünk kavargott.
Bohókás boszorkány botorkál,
bütykös bőrén barna békanyál,
smaragdzöld ruháján pókfonál,
görbe orrán bibircsók kukucskál.
Receptvers
Mai ebédünket borzaskának hívják.
Nem a kedvencekből, félre ne értsétek.
Pulykamellből csináltam ízes "múmiát",
ezt a fajtát biztos ti is megennétek.
Van, hogy senki nem üdvözöl,
Így a világból semmit nem közöl.
Van, hogy senki sem ölel,
Olyankor átfog szorosan a kétely.
A nagy medve rosszul ébredt,
Februárban hideg tél lett.
Üres hasa csúnyán korgott,
Mindenkire jól rámorgott.
Két világ között
Csendes falu, semmi nyüzsi,
Embereit a gond űzi.
Űzi messze, határon túl,
Hol a háború még nem dúl.
Taníts meg újra nevetni,
dalolva elindulni,
napsugárból nagyot harapni,
este békésen aludni.
Az ember hiába
lót, fut, küszködik,
a napsugár fénye
rajta megtörik.