vamosiistvan kedvenc versei
Trallala, trallala,
Beköszöntött a farsang,
Vigadjunk hát, emberek,
Űzzük el iziben a telet!
Anyám sokszor kacagva mesélte, ha zúgolódtam,
csecsemő koromban sokszor derékig "kakis" voltam.
Aprócska gyermekként azt is igen gyakran hallottam,
ne legyek rest, és hajlítsam meg a pihent derekam.
Megettem én már kenyerem javát,
s vár még rám jó az életben talán.
Isten ajándékának tekintem,
s ha a rossz követ, el kell viseljem.
Tóparton a béka bámulta a fecskét,
zöld mezőn a farkas kergetett egy kecskét,
ott ugrált egy szöcske, habókos kabóca,
tyúkot lopott csendben a ravaszdi róka,
viháncolt a nyúl, táncolt a medve,
kis bagoly az ágon az anyját kereste,
víz felett a sirály egy halat röptetett,
bősz oroszlán bömbölt, a zebra meg nevetett...
Érzem a sivár létem.
Küzdök. A célt kitűztem.
A szív, mely dobban
egy ritmusban.
9
Otthonod itthon van, mégsem olyan minden.
Húszéves bizalmam romjain lépkedsz.
10
Köd lep el minket, nem látok már tisztán.
A fény, mely vezetett, alig pislákol már.
Összetört világunk romjai felett
Sötét fellegek gyűlnek szüntelen.
Vihar dúl folyton, esik és mennydörög,
A nyugalom perceiben is szorongás gyötör.
Összetört gondolatok suhannak körülöttem,
céltalan törekvéssel agyam rakná keresztem.
Kellene a varázslat, összefonni végeket,
zűrzavarból kiindulva teremtse a rendet.
Üstben parázslik a parázs,
fő malackánk leve, tél volt,
de elvitte a fene!
míg ver a szív...
Csitt! Kérlek! Csak lassan, lassan...
tollam rég nincs szolgálatban...
Rég elmentél, de még ma is hiányzol,
Már nem sírok, tudom, reám vigyázol...
Sokszor álmomba betérsz... veled vagyok.
Sétálunk - köröttünk sok csillag ragyog.