vamosiistvan kedvenc versei
Ahol a sötétség gyökeret ver az agyba,
milliónyi érték és szépség veszik kárba.
"Szóljatok, szép szavak!"
Ha majd az égről csöndben lehull
az utolsó elfáradt kis csillag,
ha majd Isten tenyerén
már csak a megtért lelkeinket tartja,
amikor nem kell már az anyag,
a végtelennek adathordozója,
amikor nem lesz már...
Hófehér álmok közt éljek.
Fekete szögektől féljek.
Vállamon galambot reméljek.
Varjakat hozzanak az éjek.
Egy kisegér elindult
a macska nyomában.
Ellenszél volt, nem volt veszély,
ezért ment oly bátran.
Nem lennék első, mert elmúlhat
tömjénfüst is és a szerelem is,
nem lennék első, ki utat tör hévvel,
a fény csak vakít`ná szemem is.
Omladozó házak között -
a város és dombok fölött:
hol sötét minden éjszaka,
szobában a Hold sugara,
a nappal is fénytelen,
odabent csak anyóka ténfereg.
Az élet egy körforgás, születünk s meghalunk,
Ám e kettő között oly boldogok vagyunk.
Gyermeki szépségünk, csodás, tiszta lelkünk,
Az első szerelmünk, melytől mennybe mentünk.
...no comment...
Élnek oly emberek, kik mást sem csinálnak,
Rút haragjukat fröcsögik világnak,
Fújják a magukét, azt hiszik, bölcsek,
S várják, hogy pohárba ecetet töltsek!
Egy szerelem halála
Párizs szikrázó kék egén
akkor éppen megtört a fény,
s fáradtan bolyongtunk
a Champs-Élysées-n.
Majd a Szajna parton át
ittuk a város monoton zaját.
Úgy hitted, meglepetés nem érhet,
hiszen sejted már a lét titkait.
Számodra így tiszta sor a végzet,
s majd könnyek nélkül éled kínjait.
Ülök a teraszon, körülöttem rőt színű levelek, halkan sóhajt a szellő, elfújja sorsom múltját,
az élet színpadán még reménykedve álmodom a mesebeli csodát...
Vénasszonyok nyara
Fapadosan üzemel a nyár,
potyautas minden napsugár,
vénasszonyok kint a padon,
startra vár a pletykaszezon.
Gyom-verte rónaság
végtelen pusztáján
lilában tarkálló
sóvirágkoszorúk.
Kétségbeesett rabságban
Afrodité sír szerelmi bánatában.
A szerelem sírvermében vergődöm én is,
Kicsapongó, tündöklő világán szeretlek mégis.
Összesúgnak a levelek,
Lágy szellőben keringenek,
Pompás pázsit, pitypangvirág,
Zsongó lepke tavaszt imád...