vendel kedvenc versei
Rám néz a nap, hófehér szoba...
ülök az asztal ezen oldalán.
Kérdezi. Hol, mi fáj?
Mozdulnék... sorolom,
státusz gerinc MR-en,
segítség kellene...
Süssünk fánkot, sok lekvárost,
Ne kelesszük meg a vánkost,
Minden ügyes asszony, lányka
Szorgoskodjon a konyhában
Két férfi vonult be a bálba,
ám teljesen azonos ruhában,
férjét a lány epekedve várta,
odalépett és elvitte táncba.
Amikor majd magadhoz hívsz,
hogy számot adjak neked, Uram,
adj időt, hogy elgondolkodjam,
mi jót tettem, merre vezetett utam,
s a lelkem, ha majd felszáll, mint a füst,
mint kohóban hétszer megolvasztott ezüst,
talán akkor e porhoz tapadt lelkem
megkönnyebbülten felsóhajt a Mennyben...
A szél újra idefújt: szóljak, ha van mit,
a szavak tarsolya kicsordult,
összeszedem és elkezdem faragni,
...arcára víg mosolyt csalni.
Amikor a bánat pohara kicsordul,
a könnyek lelkünk mélyéről előtörnek,
keserűség kelyhe boldogságot koldul,
reményünk fényében ragyogva gördülnek.
Mi változik meg? - semmi,
bár mégis érzünk újat...
Idő magát kergeti,
s a remény... Bennünk kutat.
Kezdődik a farsangi bál,
Szalagos fánk asztalon vár.
Megindult a retyerutya,
Felkerült a meleg bunda.
Az ötvenes évekről
még azt is lehet tudni,
hogy Tápiógyörgyéről
indult el Pataki.
Ketten születtünk le erre a Földre -
Keresni szerelmet egymás szemében,
Járni mezítláb a hamvas fenyéren,
S egymásnak élni most és mindörökre.
Védeni akarlak - magamtól nem lehet!
Hogy elvesszél velem, azért "epekedek".
Egymásba merüljünk, a Naptól eltakarj,
és hamuvá égett szerelmet ne akarj!
Farsangi tánc, utcabál lesz,
meghívót hord szét a szél,
ablakba és kapuba tesz,
kísérgeti őt a tél.