virginas_andras kedvenc versei
Én leszek az angyalod,
ha akarod,
szárnyat adok neked,
ha repülést vágyod.
Konok korok holdudvarán születtem,
ahol pohos, szobornyi zsarnokok
mohó torkából kolompolt felettem
a megfejtendő, oktondi titok.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kert,
élt benne egy liliom és vele egy lepke.
avagy
A FÖLDRE CSÓKOLT ÉLETEM
Egyszer élni egyszer halni
Bárhogy nézzük ez már kettő
Megtanult hát tud számolni
A mindenható megteremtő
Úgy fáj a múlt, s ahogy szótlan elmentél,
itt felejtve engem, hadd fájjalak én,
mint derűs égen a fekete felhők,
úgy lett sötét gyásszá idebent a lét.
vérvörös égalj
alkony pírjában úszik...
Reggel locsolok és gyártom
Az én saját szivárványom,
Egyesegyedül az enyém,
Egy picurka magánremény
Kicsinyke kertem rejtekén,
Lelkemben rejtegettem én,
De hiába rejtegettem...
Szólt a csend, már ölelne magához.
"Gyere és szeress, mi közöd a világhoz.
Itt van minden, mit valaha akartál,
ne állj meg csupán egyetlen csóknál.
Vonzó mantrák a díszes kirakatban,
mint árucikk, gőg, cinikusan drága.
Mint varázsige: játsszunk egy csapatban,
bohózatot fest a tragédiára.
Dérlepte hó szívem tavaszt nem vár,
Méteres fagy takarja, nem éri napsugár.
Virultak a rózsák, elmúlt a nyár,
Nem sétál többé egy szerelmespár.
A víz alatt rozsdás múlt, iszap-csend.
Felszín lassan tanulja, mi a rend.
Tükrében mosdanak, mint sirályok,
az idővel eltűnő hiányok.
Emberségünk máza kopik le rólunk,
Nem vagyunk több mint sejtek hordaléka.
"Az ember jó" csak rejtik alá véka,
De tudjuk lelki mocsárban halódunk.
Szél járása olyan merész,
- ereje bármerre elér.
Bejut, hova nem szabadna,
hol a nagy titkok fogannak.
"A háborúban nincsenek győztesek,
csak vesztesek vannak.
Nincsenek hősök, csak halottak." - Russell Crowe
Oly korban élünk e Földön... mi emberek,
mikor kihalófélben van a szeretet,
s lassan átveszi helyét a féktelen gyűlölet.