virginas_andras kedvenc versei
Ha emlékkönyvem volna, lenne benne rózsa
préselve, szárítva, szirmai lehullva,
lehet, még képek is, régen kifakulva.
Ha jönne, ha menne,
mindig kell egy zápor.
Szél hozná, a lenge...
Semmi szélén merengve állt a lét,
épp csak csenddel szőtt levegőt remélt,
mögötte lépcső, felette ő a folt,
nem csinált semmit, csupán néma volt.
Ha Holdat ível álmosan karomba,
ecsetvonásokon kel át az est,
vörösbe hajlik arca rám ragyogva,
törölgetem, de mindig újrakezd.
Aki ballag, bölcsességre vágyna,
mit iskola után az élet tanít,
lelkeknek heves ilyenkor a lángja,
hiszen ünnepelni kell most valamit!
Törpmese
Aprajafalvából, ahogy megígértem,
jelentkezem újra eredmények után.
Törpapától erre engedélyt megkértem,
s minap meg is hozta aprófalvi futár.
Kék tüzes égre
fodroz a felhő,
parlagifű közt
kék nefelejcs nő,
mézes akácban
turbolyaernyő,
illata ánizs,
szórja a szellő.
Itt születtem, magyar vagyok,
de
szívem mégis nagyon sajog.
Bánat ül
arcomon, a szeretethez nincs
jogom.
Dél volt, pihenőnap. Apa pihent,
nagyi kötött, papa lapból izent.
Arca bölcs volt, pörgéje szalutált,
füstös pipája alatt hamutál.
Harang csendül a hajnali tájra
Jézus urunk feltámadására.
Boldogságunk árad széjjel
Húsvét napján tavaszi fénnyel.
Magamba zárlak magam,
nem hagylak el irdatlan éjszakában...
Régen, a reverendák idejében
ismerkedtünk meg,
mikor még mindenki egyformának
számított.
lavórba lóg
a kinemmondott
nézem magam
ebben a bábeli
állott vízben
elfelejtem azt is...
Egy szempillantás,
Két szívdobbanás,
Veled az élet
Eggyé lett.
Apad a csók, nem csattan szüntelen,
amikor már halkul a szerelem.
Megritkulnak a becéző szavak,
éjjel a vágyak inkább alszanak.