yechtech kedvenc versei
Mikulás, Mikulás,
Piros ruhában száguldozó,
Örök barátunk,
Példamutató jótevőnk,
Karácsonyváró lelki társunk,
Köszönjük, hogy vagy nekünk!
Naiv vagyok, igen, mert hiszem
az emberek jóságát, jóra vágyását.
Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek,
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Egységben lenni Vele természetes állapot.
Hisz Ő benned, s Te őbenne,
még ha fel nem is fogod.
Kavics voltál létem vizén,
felborzoltad az életem.
Kétségek közt kérdeztem:
Értelem vagy érzelem?
Te
és én
e földtekén élünk,
szeretünk és félünk.
Életünk delén néha elrévedezünk,
hogy ahogy az évek telnek, mivé leszünk...
Ó, én édes kedvesem:
Bár ne vicsorítana arcunkba
a hazugságok habozó pofája,
és nem terelne védtelenül
a kételyek varázstalan labirintusába.
Ha hiányzom, ott leszek,
Hogyha nézel, szép leszek.
Hálával barátnőimnek
Kicsi lányokként már barátnők voltunk,
iskola udvarán köröket alkottunk,
és csak játszottunk, csak játszottunk...