zsoka.kacsa kedvenc versei

Hillai László

Hetvenöt

A hetvenöt év az háromszor ennyi,
Mint ifjú huszonöt évesnek lenni.
Istenem, sok ember ennyit sem látott,
mert korán hagyta el ez árnyékvilágot!

Tovább...

Hillai László

Csalódásom

Tíz év után az asszony nem figyelmes,
főleg már csak a pénzbe lesz szerelmes.
Nagyon örül, ha pénzedet viheti,
hogy mi lesz veled, az őt nem érdekli.

Tovább...

Varga József

Döntésképtelenség

A végső pillanatban dől el minden.
Egy nehéz lélegzet IGEN és NEM között.
Hogy mit hoz a jövő, arról gondolat nincsen,
Csak kétségek kérges kátyúja, örök

Tovább...

Varga József

Az erdőtől távol

Számomra is érthetetlen,
kimondhatatlan vágyaimat terelgetem
lelkem rejtett mezein.

Tovább...

Varga József

Lucifer fénye

Gonosz szemem a tükörben
magamra mutat tükörképem.
Ujjam homlokomra bök...

Tovább...

Hillai László

Színek

Mikor a színek játszanak,
kezdetben kéknek látszanak.
A gond csak akkor jön be,
ha átmegy szürkébe-zöldbe,
s akkor pottyanunk a Földre.

Tovább...

Máté Lászlóné

Lelkem suttogása

Hallgasd szívemnek csendes dallamát,
Neked dalol halkan, bár hallanád.
A lantja pengeti sugallatát,
Ékesen suttogva a balladát.

Tovább...

Kolumbán Jenő

Gyűjteményem

Ülök a szobámban,
emlékeket gyűjtök.
Gyufás skatulyában
egy kavics.

Tovább...

Kozák Mari

Akkor...

Emlékszel, föléd hajoltam,
utolsó sóhajod hozzám szökött,
megbújt homlokom ráncai közt,
csukott pilláid alól emlékek
siettek elérni tenyerem melegét,
tied már hideg volt - fáztak veled.

Tovább...

1633

Farkas Anna

Nyári délután

Simogató, nyári szél fújdogál,
idilli hangulatú, meleg nyár,
hűs árnyékban olvasom regényem,
szép kócsagraj vonja el figyelmem.

Tovább...

Kozák Mari

Apám

Apám (1.)

Apám nem volt jó,
kezét gyakran emelte,
anyám arcát sebezte,
az meg csak halkan-sírdogált,
bújtatva bánatát
hófehér kötényzsebbe...

Tovább...

1424

Kozák Mari

Küszöbön ül...

Hideg van
itt bent, legbelül,
zúzmarát növeszt a fáj,
még ághegyen őrjöng
a harmincfokos nyár...
didereg ablakon a jégvirág.

Tovább...

2756

Gősi Vali

Mégis élek

Különös ez a nélküle-némaság, ami körbevesz.
Ha idézem azt az örökig tartó, utolsó percet,
újra és újra eszmélek, hogy ő csupán emlék,
halott remények martaléka és én vagyok,
aki kifosztott lélekkel mégis élek. Túlélek.

Tovább...

Kolumbán Jenő

Tükörben

Köveket dobálok szelíd tóba,
ráncolja is ő szép homlokát,
és a hegyek morcosan bámulják
bennem a romboló ostobát.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom