zsuzsakalocsa kedvenc versei
Csisszen-csosszan már a napkelte,
itt-ott bágyadtan pislákol a hajnalfény.
A fák előbújnak éjszakai rejtekükből,
suhogva köszöntik az új reggelt.
Atlantisz Aranykora
Első éden korszaka.
Tökéletes harmónia,
Szeretet és az erő
Arannyá válik minden kezed nyomán,
lényed csendjéből a dicsőség szárnyaira kap,
pehelyként, érinthetetlenné válva,
repít egyre magasabb szférákba,
míg fölötted nem marad más, csak a Nap
Fehér haját öreg időnek
szél kócolja békülőn,
eső koppan s becsorog
a nád takarta háztetőn.
A szemem tükrében nézem önmagam,
Nincs benne szép és jó, csak a fájdalom,
Hisz fel nem fogja már ezt a vén agyam,
Fásult a lelkem, nincs is ott irgalom.
Ne keress boldogságot a mai világban
Minden jó, mi körülvesz, gyorsan elillan.
"A költemény olyan
mint színes ablak"
Belülről szikrázva fénylik,
pólusainkban sarjad,
sejtjeinkben termett
csendes fénytörés.
Félúton nagyon aggaszt, szégyenít,
amit romlásba kergetnek a gének,
ilyenkor nevetve mutatok fityiszt
- a birodalom kísértetének.
Összefonódik a perc, az óra,
a hajnal már nem kakasszóra
indul, mint rég. A napsugár
nem hív, csalogat, hogy az
udvaron az akác alatt kortyold
kávéd s halld a csendet, lassan
végigsétálod a kertet gondolatban
úgy, mint rég.
Régi Anyák napja jutott az eszembe.
Orgonacsokorral álltam meg előtte.
Szelíden mosolygott, szeme könnybe lábadt.
Így köszöntöttem az Édesanyámat.
Angyali madár a remény hirnöke talán
Könnyeimmel küszködtem ismét.
S ellepte lelkemet a magány.
Falak közül az ablakot bámulva
Madár képében egy angyal jött udvaromba.
Csodaszép, talán a remény hírnöke,
Férjem azt mondta régen nekem,
Istennek madara.
Melyik oldalon a szép - mi fehér
avagy fekete - szólj, van-e fogalmad,
nyílj meg a másik embernek - befér
agyadba ez az idea? - Ragozd csak!
...s ha mégsem...
Álmodj, költő, egy új, szebb világot magadnak,
Hol nemcsak üres visszhangja van a szavaknak,
Ahol a sablonos frázisok meg nem élnek,
És tartalmas alja van a sok-sok beszédnek!