Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Teszi dolgát a test vakond-vakon,
erek alagútján szalad a vér:
piros szövet, verő-gyűjtő vadon,
sejtett sejtje ad-vesz és visszatér.
Szemed íriszében csillagok égtek,
Sarlónyi holdként mosolyod megvillant.
Szunnyadó nap a hajadon megcsillant,
Aurád festette lilának s kéknek.
Hirtelen, mint egy pillantás,
zúgott vakító villanás.
Fekete robajjal ránk szakadt
sötét-türkizkék áradat.
A világ fölött az élet lengett,
mint milliónyi gyöngygolyó.
Ásítása hajnalt zengett:
a napfényben fürgén pislogó.
Tavasz köszöntött be a kicsi házba,
asztal fölött redős kezek fohásztak,
fölötte lubickolt a szelíd napfény,
lyukas nádtetőn ült a békés holdfény.
Ez csupán egy négysoros,
nincsen üzenete semmi,
versnek is tök átlagos,
keresztrímekbe kell szedni.
Anyám beteg, felette
egy sötét angyal kopog,
egész nap üti-veri
a koldus-ablakot.
Mintha percenként állna az idő
Sivít a megtört fegyelem
Hallgatva ketyegést hátha kinő
És könyörgi kegyelem
Csillagok őrzik anyám házát,
Megszülte benne kicsi fiát.
Gyermekkorom keskeny hídján
Jártam életem ábrándos gyermeki útját.
Szél úrfi tereli bőszen a felhőket,
ha összegyűjtötte, megsiratja őket.
Az a fal, hol lelőttek,
mára egy emlékhely.
A nap is ebben nőtt fel,
nyugtattam magam keményen.
Próbáltam meglenni a napfény csodás
s éltető ereje nélkül, de akkor a lelkem
leépül!
Habzik a széles út, úgy zuhog.
Egyszerre csattan, dörög, zörren.
Viharral jött, hirtelen csobban,
Esik, csepereg, ereszt ver,
Süvít a sirató széllel.
Kegyelmedért kiáltok, ó, Uram,
Átgondoltam mindent alaposan,
Segíts fuldokló lelkemen.
Nagyon rövid az életünk ahhoz,
hogy vesztegessük a gyűlöletre.
Gyermekeid ha sírni látnak,
ne szégyelld, csak légy kész a szeretetre.