Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Egy hegy csúcsán sem ér véget a világ,
az ég lélekre nyíló lótuszvirág.
A lélekharang messzire száll,
Ég megnyílik záporeső zuhogásán,
Felhős... szomorún borús a táj.
A gyászmenet csendben lépked a borús félhomályban.
Gáncs nélküli hősök ma már nem születnek.
Dal csak azokról szól, kiket földbe tettek!
Történetnek vége. Régen Mennyben járnak,
nincs több megmentője felfordult világnak!
Nagyot mondók versenyére
összegyűlt pár teremtmény,
eget rázó hencegés és
túlzás a végeredmény.
...én csak arra kérlek legyél a barátom
itt születtünk élünk ebben a kohóban
ahol magyar nyelven csendül fel a nóta
sok nemzet fiának ez a közös nyelve
akik itt születtek ebben a veremben
Kárpátok medencéje óriási lavór
ide jött be Árpád régen valamikor...
Sohasem vártam csodára életemben,
de az álmokat én is sokat kergettem.
Először tán tizenöt éves koromban
Újpesti Dózsa serdülőcsapatában.
Szomorú a macimama,
felnőttek a kis bocsok.
Elköltöztek a barlangból,
s minden kölyök
jó messzire vándorolt.
Az emberiség nevében kérem:
Ne legyen többé háború!
Az emberiség nevében kérdem:
Minek a gyűlölködés?
Kifosztották. Nappala alvás,
éjjele semmittevés.
Lába behajlítva, mert
testének rövid az útszéli pad.
Elindultam sétálni, a forró légben szállt a por,
Félúton utolért egy gyorsan jött nyári zápor.
Lehet ám nyáron is az idő nagyon szeszélyes,
Meg is áztam jól, a nagy melegben nem volt veszélyes.
Minden évre jutott egy
Boldogok igazán csak akkor lehetünk,
ha figyelmet nemcsak külsőségre vetünk,
mert nem elég csak Aphroditéi alkat,
az együtt rezdülésünk sohasem csalhat.
Munkádat már rég elvették,
majd házadat árverezték,
most az utcára kerültél,
mától üldözött vad lettél.
Megrendülőben a természet világa,
Több a rossz, mint a jó a föld világában.
Sok a bűn elmúlt évezredek alatt,
Felgyülemlett gonoszság világra hat.
Északkelet felé gomoly felhő száll
Ezer dallamokon át.
Gyenge kacagást hord a szél
Kies, sárguló völgyeken át.
Búcsúzó nyár siklik tova,
érett kalászok bólogatnak,
napsugár int valahova
búcsút talán a hangulatnak