Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Tekinteteddel mikor a távolba nézel,
látod, amint egy óriás feléd lépeget.
Ott őrzöd még tarka képzetedben
a csodás meséket és az üveghegyet.
Ó, mondd végre, miért nem érted meg,
a szerelmes szívvel szemben józan ésszel semmit nem tehetsz.
Kalitkába zárhatód, rab madárrá teheted,
de a lélek átjut a rácsokon, legyőz távolságot, időt, teret.
Vége már a nyárnak,
hűvös idők járnak,
nagy bánata van
a cinegemadárnak.
Szerelembe esni...
talán egy pillantás műve,
mint élményként vágyón
rabul ejtő... nem vitás,
aki kegyetlenül megmarja...
Édesanyám, ha hozzám szólt,
hangjában csak szeretet volt.
Nem tud nekem másképp szólni,
csak álmomban szólítani.
Néha írok céltalanul.
Van, hogy versem szívet ér,
ám az ember mindig tanul,
mert mi rossz, az elvetél.
Miért követsz, árnyak árnya?
Nézz már vissza, nem bántalak.
Gyönyörű színpompába borult a természet,
bőségtál terül boldogan a földeken.
Egy víg madárijesztő nézi csorgó nyállal,
amíg e jólétet magamhoz ölelem.
Holdnak színeváltozása
Felhővel lánykaként
hulahopp-karikáz,
most épp vörös lepel
fedi az alakját.
Krizantém
Biztattam kedvesen,
nyílj ki, kedvesem,
bimbócska apró,
zöld száron tartó.
Az éj leszállt a békés tájra végül,
varázsfátylat terít az őszi rétre,
vele már minden gondolat kibékül,
fölötte feldereng a Holdnak fénye.
Zoknim, hol vagy, merre jársz ma?
Ez egy mindennapi játszma.
Csintalankodik a párja,
Mindig eltűnik szobámban.
Nem is tudom, hogy ki vagyok,
Nem is tudom, hogy miért vagyok,
Nem is tudom, mit mondhatok,
Őszi széllel dalolgatok.
Hideg betonfal hűsít huszonnégy órában,
fejemen hallgató zug szüntelen...