Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
A dal, ha csendes, mélyre hat,
sok szimfónia megríkat,
némely festmény szívbe markol -
vagy néha elönt áhítat.
Betoppant az ősz misztikus csendjével,
A mennyei Napnak gyenge fénye árad ránk.
Kihamvad szívünk parazsa lassan,
Álmaink csendes képein felizzik újra meg újra.
Nógrád megye
Zsákfaluk és híres falvak,
palóc-íze van a dalnak.
Nyílik ablak, kaput nyitunk,
nógrádiak marasztalunk.
Maradjunk barátok,
mit a sors megenged,
ha Te is akarod,
én fogom a kezed.
Aulich Lajos
"Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam..."
Vezettem csatákat, szabadságra vágytam!
Most az élettől is elvesztek a jogok.
Tisztességes fizetéssel,
Az egyszerű életeddel
Elit közé ne férkőzz be!
Hidd el nekem, megszenveded.
Hallgat a táj. Sejtelmek és titkok.
Víz csobog, csilingel hegyoldalban,
bukdácsol le sziklákon, köveken
kavics-mozaikmedrű patakba.
Merengve ülök a szép őszi tájban,
Elmerülve hulló levelek szimfóniájában.
Nem elmúlás fájdalma jár át engem.
Tudom, csak álomra szenderít mindent csendben.
Itt maradtam, itt hagyott a nyár.
Álmaim is szertezúzta már.
Csókom nagyon akartad,
többször felém hajoltál,
mire végül zavartan
egyet el is raboltál.
Szívemben megcsillant az ősz,
meleg színeivel átölelt.
Lelkemben rigók zenéltek,
derűs béke hozott örömet.
Éjjel drága Édesanyámról álmodtam,
egy dalt énekelt szalmazsákos ágyában.
Láttam mosolygós arcát a Hold fényében,
és bánatos könnyeit fáradt szemében.
Boldogság kísérte életem,
nem tudtam, mi is a félelem,
éreztem, egymáshoz tartozunk,
démonainkon uralkodunk,
de irigység hallatta szavát,
nyújtotta felénk kígyónyakát.
könnyáztatta kendők kérges kezek görcse
elhangzott panaszok siralmának völgye
Mikor az éjjel
Hajnalt dob a tájra,
Akkor a csendből
Felébred a lárma.