Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Dalt írok neked, rímekkel szépet,
Szélhárfa pengette, éji zenét.
Dalt, ami tudod, sosem ér véget,
Suttogja füledbe szférák énekét.
Héééé! Még itt vagyok!
Még eseng az érték bennem...
Várok a szakadék mélyén,
tudom, nem itt kéne lennem,
mert jobb volt a perem szélén.
Nyűglődöm a sors jelzésén.
Jöhet csendben, forró lázzal,
alattomos intrikákkal.
Vagy hirtelen hallik egy csattanás:
üvegtörés, és nincs tovább.
Örökké leszek!
Szárnyad voltam, mikor repülni féltél,
Mosoly az arcodon, ha nem jött a szó,
Két erős mankód - minden lépésnél,
Szívedet feltöltő, édes illúzió.
Cipők sora a rakparton,
Bronzba öntött borzalom...
Gondolkodni, az életedet helyre-
hozni,
lassan, séta közben ábrándozni.
Furcsa,
nagy szavakkal megbirkózni, az
érdeklődéssel
nem felhagyni, csak tanakodni.
Nézd, mily mesés a napkelte,
ma narancs-vörösben ébredt!
Égboltot vígan sminkelte,
hozzá nagyon is jól értett!
Minden ember tiszta lélekkel,
romlatlanul jön a világra,
még semmi baja az élettel,
mindenben számíthat anyjára.
Tündearcod szép mosolya a vágyam
egy szürke vágydalba csomagolva.
Téged követő szempár vagyok -, szárnyam
ha volna -, úgy repülnék karodba!
Mit ér a lélek
Ha nem dobban szív
Mit ér a vágy
Ha sohase hív
Tanulságot adott a rövid élet,
pedig boldogságot kerestem benne!
Tollammal vágok rajta egy mély léket,
amiben elmerülhet lelkem csendje.
míg ver a szív...
Csitt! Kérlek! Csak lassan, lassan...
tollam rég nincs szolgálatban...
Hányszor öleltem át a válladat,
nem őrzi semmi számadat.
Ahogy ereinkben a vér kering,
összefonódnak álmaink.
Hittük a szerelmet
hó olvadásában,
holnapjaink égtek
vágyaink lángjában,
szemeink ragyogtak,
lépteink koppantak,
pipacsok lángoltak,
arcunkat szerelmünk...
Ma kényszerszabadságra küldött a Cég:
fűtsek otthon én, a rezsi neki sok.
S ha jönnek melegebb, tavaszi napok,
a hiányzást le is dolgozhatom még.