Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Az éj titkait elrejti
két lámpa közt a fényszünet.
Ki égre néz, azt megejti
a májusi csillagszüret.
Ki teszi velem látottá a világot?
Megdicsér, ha jó, vagy szidna, ha hibázok.
Ki szól belsőm értékéhez, ó, csak ennyi?
De hisz, ki tudja, mi sok, mi a szemernyi.
Ábrák, körvonalak, mint sorskifestős vázlat.
A rám bízott színektől beszédessé válhat
a jelenített kép.
Csúf és szép. Vakító kék... fénylőn aranysárga,
megtört árnyalatok, a szürke sápadtsága.
Kontraszt. Ellentét.
Sára köszöntése
Anyák napján szomorúság
költözött fájó szívembe,
szeretetre vágyó karom
csak a levegőt ölelte.
Kifogytam a szóból,
kifogytam a jóból,
szárnyaszegett kedvem
kóvályog céltalan.
"Hunyok, de nem kell a hunyósdi,"
mert szeretek én mindenkit
szemtől szemben megismerni.
Ez vagyok én, ez vagyok én.
A halványnál is fehérebb az árnyékod
emlékeim horizontján, de feléled
mindannyiszor, ha a kezemmel árnyékot
tartok a kelő nap elé, s szívverésed
itt érzem végig az egész testemen...
Szeretetem bántó, fájó soha ne legyen
Taníts meg jól szeretni, kérlek,
tavasz lenni tél közepén.
Harmatcseppnyi remény, ha úgy érzed,
több nem kell, legyek annyi, amennyit épp szeretnél.
Tisztelet Aphroditének
Noteszt előveszem, betűk sorakoznak,
tollam alá bújnak, kacsintgatnak onnan.
Incselkednek velem, kacérkodnak egyre,
eldöntötted-e már, mi kerül versedbe?
versparódia Petőfi Sándor nyomán
Menő celeb korában a jó Gazsi
(Ki nem néz tévét, az biz` nem láthati!)
Lopja, mint a képviselők a napot,
E semmiért
Vagy-hát miért,
Sok százezernyi jó magyar pénzt kapott.
Ahogy mondom, százezernyi pénzt kapott.
Varga Istvánné Kelemen Erzsébet
A meg nem született testvéremnek
Valahol sejtettem. Mindig velem voltál,
mostanra tudatosan is részemmé váltál.
Miért nem születtél meg?! Nem tudom.
Most érzem én, mennyire fáj! Nagyon!
Hogy mi vagy te nekem?
- mindenképpen selyem;
estére kezedbe rejtem fáradt kezem.
Talán csak mese a teremtés hét napja,
s ha van is Éden, ott alma nem terem,
lehet, hogy még a meséknek sincs alapja,
csak jön s elmúlik az Élet hirtelen,
sorskönyvemnek üres valamennyi lapja,
a véletlen irányítja végzetem.
Egy megkésett levél
Hogy mit írjak a leveledre?
Őszintén mondom, nem tudom!
Csak azt tudom, minden betűjétől
Tombol bennem a fájdalom.
Addig szeress, amíg lehet,
mert a lét, mint homokszemek,
igen gyorsan leperegnek.