Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Az ég csupa festék,
felhő füstölög.
Belengik az estét
az ezüst ködök.
Hadrendben történések-nevek.
Nincs tülekedés. Várnak sorukra.
Emlékkép... mint homokszem pereg.
Ennyi maradt csak idős korunkra?
Olyan ló volt az a sárga,
Hét határban nem volt párja.
Nagy sörénye, hosszú farka,
Csillogott a napfény rajta.
Loptad, vagy Anyád szülte véled?
Nem mindegy: eszed hordozza, vagy véred.
És ha könnyed csorog arcodon,
Erőlködés vagy őszinte fájdalom?
Egy játékra, játékon kívül
Január
Elkezdődött évünk Fergeteg havával!
Jégcsap vetekedik templomunk tornyával!
Jaj nekünk, ha kertünk langy esőtől ázik,
üres lesz a kamránk jövő év nyaráig!
A tarlószagú alkonyban
nyárasszony vonul el
arany küllőjű hintóján
az augusztusi égbolton.
Az én álmaim
csak visszatérő álmok,
jönnek a múltból sorba, sorba,
ami történt régen, gyermekkoromban,
a tanya melletti virágos mezőt,
a vén akácot, azt a mézelőt,
a Bodri kutyát,
a bogarat...
Kell-e a vágynak a féltés?
Kell-e a násznak az ész?
Mért nehezít meg a kétség,
míg szemed engem igéz?
Ideje múlt Nyár pihen odújában,
kicsiny fecskéink régen tovaszálltak,
ott vannak már valahol Afrikában.
Ó, szépséges, zsenge csalitosok,
érzem, ahogy finoman körbefontok! -
Pszt! Látod azt a kedves kis cinegét?
Mondd, Te is hallod szépséges énekét?
Ez már csak így lesz, kéz a kézben
jóban, rosszban, nyárban vagy télben,
záporban, hóban, napsütésben,
szélcsendben, nyári forgószélben...
Az igaz szerelem végzetes is lehet,
amikor elönti forró érzés szíved.
Kertek alján már az ősz csatangol,
tolvaj lépte surran hangtalan,
harmatkönnyet csen a pirkadattól,
érett ajka néma s daltalan.
Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végigdúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.
Nyárutó elszáll, tombol az ősz már,
nyúlik az éjjel - viruló kéjjel.
Kék égen fátyol felhőket ápol,
eresz megcsordul, verőfény tompul.