Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Egy petákot sem hoz, hiába írod.
Inkább fújj meg, ha mást nem, egy kis sípot!
Aki olvassa, talán meg is érti.
Kevés az idő: miértjét nem kérdi.
/Kusza sorok egy könnyáztatta füzetben/
Te leltél rám, aki nekem lett,
így vált - két darabból - teljes szett.
Sötétlett felettünk az égbolt,
holt szívünk éledt, de másé volt.
Perceink szél után eredtek,
s nem mondtam ki még, hogy: szeretlek...
Kis madárka csipog sírva, szívemig hatolt a jajszó.
Magot nem lel. Etetőből kifogyott a napraforgó!
Repül jobbra, ugrik balra, üres maradt éhes csőre,
balga ember nem tett magot a kiürült etetőbe!
Én is, mint mások, sorsomba beletörődtem,
bársonyos napsugár a szívem melengette,
tapasztalat tudta, borúra derű jöhet,
öröm s bánat felváltva utam egyengette.
Hogy tapad a puha hó!
Hamar kész a hógolyó.
Görgetem és forgatom,
hatalmasra hizlalom.
Badacsonyi hegyek mögött
A nyári nap mélybe szökött.
Néhány sápadt sugara még
Beszínezi a tó vizét.
Falakat épít a sors szívesen,
a hatalom áltat hazudva, kedvesen,
nekifuthatsz, harcolhatsz, tudva,
hogy esélytelen, kezében te vagy a dudva,
építhetsz falakat, lássa a hatalom,
valaki ágál meddő kiképzetlen,
mardos a kétség emberi mivoltodban...
Meghívó
Térjetek be mind a bálba, hogyha erre jártok!
Tudom ti is vidámságra, mulatásra vágytok.
Itt ma párját megtalálja az, ki erre vágyik,
jól vigyázz. Mert semmi nem az, aminek épp látszik!
Utunk vége ismeretlen.
Van, hogy a cél is változik.
Villan az égbolt,
éjjeli légyott
csipkebokornál,
angyali fényfolt.
Rendhagyó üzenet
Kedves jó barátunk, Gyula!
Meghívlak: néhány nap múlva
gyere el farsangi fánkra!
Ígéretből ez van hátra.
Istenembe temetkezem, ne fogyjon a remény,
a Szentlélek most örök kupából önti belém
az áhítat, szentség magasztos dalának szavát,
hogy tiszteljem Mária emlőjén felnőtt Fiát.
Zimankós hideg volt azon a télen,
kesztyűn keresztül csípte kezemet a fagy.
Szinte már elgémberedtek ujjaim,
dermedt, jeges volt a föld, hó takart mindent.
Csillámló hópelyhek hulltak az égből,
és én csak reszkettem, fogaim vacogtak.
Reggelente kigyúrt testtel
a haját varkocsba fogva,
lábait jól szétterpesztve
karjait keresztbe fonta