Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
"Ne a vak szem és a hangokat visszhangzó fül, hanem az ész segítségével próbálkozzatok." (Parmenidész)
Ész szabad működése a gondolat,
tudat kell hozzá, nem csak puszta lét.
A nyelv beszédbe rejti a dolgokat,
főleg, ha mondandón nagy úr a tét.
Szeretek élni.
Minden reggel ébredéskor
szebb napot remélni.
Júliusi nagy melegben
balatoni nádöbölben
megnyílik a halóvoda,
vitte hírül a csuka.
Célod, barátom, nemár az legyen,
hogy büszkén ülhess egy magas hegyen!
Ismerkedési oldalon
feltűnő, nagy a forgalom,
van, ki idejét elüti,
szórakozni vágyás fűti.
Július táncol, köszönt illatár,
aranyló színben csillog a határ,
napsugár áldás - fénye éltető,
most ereje szinte már égető.
Kérdezte barátnőm:
"Honnan van az erőd?"
Válaszoltam rögtön:
"Hát a gyökerekből!"
Szabad-e nekem verset írni,
Vagy illik először megtanulni,
Átok helyett áldást szórni?
Domb tetején szomorú magányban
düledező templom áll magában.
Ötvenöt éve már nincs gazdája,
fél tornyán fészkel egy sérült gólya.
Jó lenne most újra gyermekként kacagni.
Bajokat, gondokat magam mögött hagyni.
Apám vállán ülve csodálni a Napot,
mely árvíz tükrében csillámosan ragyog.
Mert a tavasz a legszebb évszak
Fagykabátot gombol a mosolygós tavaszi szél,
Holtnak tűnő ág fakad s újra él.
Mindent az élet jár át, a feltámadás, az öröm,
Madárdalban víg szívdobbanás, tél bánata elköszön.
Hűlt csontujjaival markolász a szél,
percek sírógörcseivel tisztítva mesél,
sziklákon, fent ormokon dübörgő lavinák,
múló időnkön rozsdának tűnő patinák
TANQ-csokorban írta meg a szerzőpáros
Feketén földig ér
A vizes felhő halmazat!
Fölénk gomolyognak.
Csak szórja a sűrű könnyet,
Súlyától a felhő görnyedt.
Gyerekként féltem a szellemektől,
ne félj - köztük vannak jó angyalok.
Ezt hallottam az okos "nagyoktól",
felnőtt fejjel most mást tapasztalok.
Ballag már a vén diák,
A búcsú órája ez, cimborák,
Zeng ajkatokról az ének,
S tovatűnnek az évek.