Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
a Költészet Napja ürügyén
Legyél
első anyák ajkán,
amivel majd dajkál,
és simuljon veled
édes emlő-meleg,
kisded is kívánja,
nélküled így árva.
Rég fénytelen a szemek csillogása,
a tekintet is már hideg, szenvtelen,
veszett fejsze nyele minden intelem;
gyorsulni látszik az idők forgása.
Szél fúj át a magyar pusztán,
Elmenekül a jóság csalfán.
Kis falum a kínjain hallgat,
Hervadó csókjainkon már a hamvak.
Egy díva emlékei
Mondd, hová tűntek lelkemből a vágyak?
A hajnalra gyűrt lepedőjű ágyak,
Az ölelés, a sok-sok szerelmes szó,
A réges-rég feledett tavalyi hó.
Hatvanöt éves lettem én,
évekbe fúlt halvány remény.
Ej, vén legény,
ej, vén legény.
Álomból hozott a jajszavam,
hozzá túlsúlyos gondolat
hűen tapad. Nem szándéktalan,
mert húz lefelé, bontogat;
mit, miért nem... értem, nem értem...
Földünk forgásával
a világ is vénül,
lelkek sodrásában
sok változás készül.
Édesanyám emlékére
Halálod ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
A másodpercek percek nem zajongtak
lelkem némán kiabált eressze szám
Bárcsak lennék pillangó,
mely
magasra száll, mézédes,
bódító
illatú virágokon ide-oda
jár.
Van nekem keresztem,
biztos van Neked is,
enyém nehezen cipelem,
tiédet nehezen cipeled.
A fákra éjjel új remény ült,
szirmát bontja ezer virág,
lelkünk repült, majd alászédült,
mint hazaszálló vadlibák.
Boldogság
Végre beköszöntött a tavasz,
rügybe borultak a fák.
A jácintok is nyílnak már,
illatukat enyhe szellő fújja rám.
Ott volt a félelmem bágyadt két szemében,
gyorsan szertefoszlott majd minden reményem,
szemgödrében a múlt - tegnap-óceánja,
sarkon túl várta az angyalok világa
Mikor az égből hópelyhek hullnak,
s arcodon táncot jár a dér,
a szemedben vad tüzek gyúlnak...
Maró gúny, tégy sebet rajtam,
ingem elől nyitva hagytam.
De ha érmet szúrsz mellemre,
ne ingemre tégy - bőrömre.