Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Tábortüzes est füstösen illanó.
Felhevülő arc, bizsergető légzés,
megkísért-repít, mint a démontangó,
ahogy megremeg bensődben egy érzés.
Akinek egyszer kulcsot ad a pillanat
anélkül, hogy valaki mondaná: - Kérek!
Akinek a nap vége mindig visszaad,
annak hazatalál lelkében az ének.
Rózsaszínt festett reggel a felkelő Nap,
majd hasadt e műve számtalan darabra.
Mindannyian tudjuk, megérkezik egyszer;
azt is tudjuk, nincsen pontos menetrendje.
Pislákol mécsesünk, meleget nem áraszt;
mikor lépni kéne, az már nagyon fáraszt.
Heves felől arany szárnyakon jön a gomolygó felhő,
ebből vihar lesz, nagy eső.
Ebben a témában nem oly könnyű tisztán látni,
Megerősítheti ezt környezetemből bárki.
A placebohatás nem éppen túl megfogható,
Megérteni az esély rá nemigen biztató.
Nesze, semmi... de higgy ám benne!
Huncutság rejlik sok parányi sejtben.
Üres tér, ahol nincs jelen az anyag,
egy kis öngyógyítás, ha hagyod magad.
Vadászat víz alatt, gyerekes kedvtelés...
Szépen szólj, hogy viruljon az az élet,
Szépen szólj, mint Isten az emberiséghez.
Szépen szólj, hogy sorsodnak fájó igaza,
Szépen szólj, hisz bárkit hibáztatni mihaszna.
Vöröslő haját hullajtja az ősz is,
A Nap korongja vakítja szemem,
Idei október nyarat idéző,
De közben őszi ökörnyál terem.
Ha nyomot hagyok, hol mások is jártak,
mélyebb gondolatokkal kell álmodnom,
szívvel kell, hisz a hajnalok várnak,
tudom, át kell adnom vándorbotom
Haragudtam rád, mert eldobtad az igaz szerelmet.
Pedig hogy örökre vele leszel, velem is elhitetted.
Hogy nemcsak játszol vele, ez egy igaz, mély szerelem.
Meggyőztél könnyedén, szárnyalt veletek a lelkem.
A végtelen magyar rónán
reggeli és esti órán
hadseregnyi szürke madár
hangos krúgatással leszáll.
Fürtök lógnak vesszőn, ágon,
muskotállyá ért a nyáron,
szél üstökén avarcsákó,
óbor-színű kecskerágó