Az utóbbi egy hét legnépszerűbb versei
A toplistán való helyezések kiszámításáról a GyIK-ban találsz információt.
Gölnicbánya
Király-hegy patakja még ma is sebes,
- ahol magához öleli a Hernád -
lassan hazát felejt a büszke Szepes,
s ezüsthajat hullat, sóhajt a hegyhát.
Tombol a hőség szeptemberi nyárban,
Sirokkó suhan a puszta felett.
Dudva kiégett, a föld megrepedt,
Bokrok s a fák jajongva esőt vágynak.
Bánatom hagyom az őszi égre,
sötét, komorult felhők hegyére.
S míg szemereg némán a letűnt idő,
ellep a rozsda, a mindenevő.
Megilletődve állok itt.
Ötven év eltelt azóta,
hogy búcsúztunk a sulinktól,
és szólt az évzáró-nóta.
Mindössze négy betű,
de két életet jelent.
Benne remény, vágy, titok
és az igaz szerelem.
Nem tűz már a Nap,
bágyadt fénye langymeleg.
Ősz nyarat terel.
Égtek lelkemben lángsugarú dalok,
ifjú éveim ej`de messze járnak!
Sorsom kabátján már kopott gomb vagyok,
fecskéim bánatos dalai fájnak.
Örök utazó vagyok világok között,
Győzedelmeskedve testem romja fölött,
Élő lelkemmel szárnyalva ég s föld között,
Halhatatlan tort ülve a halál fölött.
Szívemben a vér, mint harangnyelv, kongat, üti a delet,
De arra nincsen semmi oka, hogy elüsse a felet.
Múlnak percek, múlnak évek,
lassan élek, bár sietnék.
Nem alkuszom, nem ígérek,
kevés az, hogy mit szeretnék.
Öreg Brit oroszlán könnyet ejt szeméből.
Buckingham palotát gyász fátyla borítja.
Búcsúzik a világ nagy Erzsébetétől,
egy korszaktól, amely nem térhet már vissza.
Megcsapott egy széltelen csend
Megcsapott széltelen csend, vidékzaj;
ímhol levegőt is vödörben hozna,
s orrunkba lobogtatná egy dévaj;
- "Jer, fiam, kapsz egy szippantást légszomjra!"
Hajnalon ébredve
súlytalan vagyok.
Magányéjszakáim
mind álmatlanok.
Bennem munkálkodik minden, ami voltam,
vézna újszülött gyolcsba csomagoltan,
a folyton játszó, álmodozó gyermek,
kudarcaim, mik rajtam nevettek,
labdám messzire gurult.